2 hónap “üdülés”

Február közepétől pontosan Április közepéig voltunk Mo-on, azaz 2 egész hónapot töltöttünk el a családdal, mindenki nagy örömére. Több okból kifolyólag húzodott el ilyen sokáig a távollétünk, egyrészt, mert tanulásra adtam a fejem, másfelől pedig nem tudtam ellenállni  a Mókust körülvevő családnak, barátoknak és sok-sok szeretetnek. Amíg én tanultam ezerrel, Mexre többnyire édesanyám vigyázott, sokat mókáztak és bizony “tanultak”… igen… Csibém ma már kívülről fújja, szóról szóra a Pocsolyába léptem c. dalt Takáts Tamástól :D Mex apukája azt mondta, mikor meghallotta Skype-on keresztül a dalt, hogy többé nem mehet kisfia a nagyanyjához, mert az ilyen dalok helyett inkább Nóbel díjas személyek neveire kellene megtanítania a gyereket egy nagyszülőnek :D  Nos… persze nem gondolta komolyan és ő is nevetett rajta, hiszen az egyik oldalról ennyi belefér :) A többi nagyszülőtől kap elég intellektuális töltetet is :)

A nyaralást rögtön egy bulival, azaz egy mókás farsangi bállal indítottuk :) Mókus a szomszéd falu partijára volt hivatalos és dinoszaurusznak töltözött be :) Restellem, de kész jelmez volt… Last minute jelmezek ide-vagy oda, mentségemül szolgáljon, hogy távol az otthonunktól (és a sok-sok kézműves alapanyagunktól), tényleg az utolsó pillanatban kaptuk a meghívást, mikor én már abban a tudatban voltam, hogy lekéstünk minden beöltözős kölökbulit. Szóval maradt egy unokatesóktól megörökölt, szerintem nagyon aranyos darab, amiben Mex bizony nagyon jól festett :) A buli szuper volt, Mókus sokat táncolt és tombolán is nyertünk egy csomó kacatot :D

Ha már hosszabb időt töltöttünk otthon, gondoltam megpróbálkoztunk az óvodával is. Csibém ugyan nem volt oda az ötletért, néhány alkalommal mégis meglátogattuk a közeli ovikat. A kettő közül sajnos egyik sem lopta be magát csemetém szívébe, úgyhogy inkább nem is erőltettem. Elég változás volt neki az, hogy szakítottunk a régi (kinti) ovijával (ahová mellesleg már vissza sem ment, mert Április közepétől új – montessori- ovit kezdett, amit imád) Az ovis napok alatt ellátogattunk Mókus első bábszínház előadására, amit majdnem teljesen végigült a kisfiam :) Csak az utolsó 10 percben kezdtek el mozogni a sajtkukacok a fenekében, mert érthető okból már igencsak mehetnéke volt :D

Az óvodába járást nem csak csemetém nemtetszése húzta keresztbe, hanem mert beteg is lett az én kis szentem. Az otthonlétünk második fele alatt szinte végig orvostól orvosig rohangáltunk a nem múló, már-már fullasztó köhögések és orrfolyások miatt. Jártunk kb 7 különböző dokinál, szedtünk antibiotikumot, gyógyszereket, extra vitaminokat és ásványi anyagokat, használtunk szteroidos orrsprayt, gőzöltünk, sólámpáztunk, aromaterápiáztunk, infra- és Bioptron lámpáztunk és már nem is emlékszem, mennyi vackot kipróbáltunk, míg végül egy homeopátiás doktornő hozta meg a megváltást a kis olvadó bogyóival. Ezektől végre rendbejött Csibém egészsége, amiért nagyon hálás vagyok és kimondhatatlanul boldog, hogy meggyógyult a kicsikém, no és épp a legegyszerűbb dologtól… csúcs!! :)

Szóval visszatérve a család és barátok nagy-nagy csapatára, örömmel mentünk és látogattuk őket, amikor csak tudtunk. Sok helyen jártunk együtt, elvittük Mókust szuper helyekre. Anyuval és az öcsémmel pl. jártunk a tatabányai Turul madárnál, egyben felsétáltunk a magaskilátóhoz, amire aztán fel is másztunk. Hűű… de magas volt :) Egy másik alkalommal nélkülem, hármasban ellátogattak a tardosi kőbányába, megnézni hogyan folyik a munka és persze szemügyre véve az óriási munkagépeket :) Édesapámék elvittek minket egy szépséges parkba, Mórra, valamint ezzel egynapon megmásztuk a Csókakői várat, ami szintén hatalmas élmény volt mindannyiunknak. Jártunk mindezen kívül még traktor (rotációs) kiállításon, vadasparkban, végigmentünk a tardosi Malomvölgyben a ma már kissé elhagyatott erdei tornapályán, de voltunk egyéb nagy erdei sétákon, jobb időben pedig horgászni is, sőt az utolsó napokban Anyukám kitalálta, hogy elvisz minket az óceanáriumba :) Volt bőven részünk élményben és látnivalóban, egyáltalán nem unatkoztunk. Benedekkel és Marcival, a két otthon (és közel) élő unokatestvérrel gyakran összeugrattuk Mókust, hogy bandázzanak :) Csibém alig várta a közös játékokat, így mentünk hozzájuk, amikor csak tudtunk.

Ha már elhúzódott a nyaralás, a “nyuszi ünnepet” már mindenképp meg akartuk várni, hogy Mókus útra kelhessen Húsvét hétfőjén, hogy meglocsolja a lyányokat :) Öcsikém volt olyan kedves és elkísérte őt, együtt mentek házról-házra, felkeresve a kedves ismerősöket, barátokat és családtagokat. Nagyon tetszett neki a locsolás, melyet gyöngyvirág illatú kis kölniével végzett, mellé szavalva a két soros kis versikéjét: “Piros tojás, fehér nyuszi, locsolónak jár egy puszi” :) Imádom :)
Húsvétra Kinga unokanővéremék is hazalátogattak Angliából, akik a kertjükben tojásvadászatot rendeztek és persze mi is hivatalosak voltunk a bulira :) Vittünk egy tonna (szó szerint!) tojást és elrejtettük, hogy a gyerekek kedvükre keresgéljenek. Még az eső sem tartotta vissza őket. Mexnek készültem esőruhával, a többiek meg felnőtt holmikban nyomultak, nagyon édesek voltak. Mikor megtelt a kosár, a tojás meg elfogyott elkértük a kosarat azzal az ürüggyel, hogykiürítjük és mivel annyira élvezték a vadászatot, a kert másik felében újra elrejtettük a tojásokat, amit korábban már összeszedtek. Nagyon édesek voltak mind a hárman, Balázs, Blanka és Mex :)

Húsvét után 2 nappal már jöttünk is vissza. Jó volt, szép volt, de egy picit túl hosszú… maximum 3 hét (8 helyett)  bőven elég lesz legközelebb :)

Többi képünket megnézheted itt!

Speak Your Mind

*