A farkas és a hét kecskegida

Domboldalon, kicsi házban kecskaanyó s hét gidája szeretetben éldegélt.

Míg egy szép nap kecskemama kosarát karjára kapva, s fiaihoz így beszélt:

Fiacskáim most elmegyek a piacra, jók legyetek, fogadjatok nekem szót!

Gonosz farkas erre járhat, ha bedugom a fehér lábam, akkor nyissatok ajtót!


Alig megy el kecske néni, gonosz farkas lesi, nézi, s a gidákhoz bekopog:

Én vagyok itt jóanyátok, hoztam nektek friss kalácsot, nyissátok ki az ajtót!

Hogyha te vagy jóanyánk, felelnek a kisgidák dugd be fehér lábadat!

Farkas koma nagyot néz: Gida fejben ennyi ész? És a molnárhoz szalad.

Rámordul a molnárra: Hozz lisztet a markodba, és a lábam szórd tele!


Fehér lábbal, vékony hangal bejutok a kecske-lakba, vár a finom pecsenye!

Kecskeházhoz elsompolyog, újra zörget, újra kopog, résen dugja be mancsát.

Tanakodnak a kisgidák, Mit tegyenek? Fehér a láb, így az ajtót kinyitják

Ó, jaj ez nem a kecskemama! Ez a farkas! Gonosz fattya

a gidákat szépen sorba ; egymásután mind bekapja,

de az egyik a legkisebbik bebújik az órába.


Kicsi ház a domboldalon kecskemama siet nagyon. Belép, s jaj, szegény mit lát?

Farkas hortyog az ágyában. Kecske néni nagy bújában siratja a hét gidát.

Ám egyszercsak, milyen csoda, kinyílik a falióra;

s a legkisebb gidácska elmeséli, hogy s mint esett, odabujik szipog-szepeg édesanyja karjába.

Kecske anyó egyet gondol: a fekete farkas hasból kivágja a hat gidát.

Helyükre hat követ raknak, összevarrják a vén farkast, s otthagyják a bestiát.

A gonosz farkas felébred, szörnyű szomjas, szörnyű mérges, leballag a patakhoz.

Nagykövek a mélybe rántják, vigan dalolnak a gidák:

-Nemfélünk a farkastól!

Speak Your Mind

*