A kismalac meg a farkasok (kettő változat)

kismalac_meg_a_farkasok

(rímes változat Móricz Zsigmondtól)

Van egy erdő, erdőháton,
Benne tisztás az irtáson,
Hóba rakva rajta kis ház,
Kis malac itt telel tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,
Bükkfa lángja pitteg-pattog,
Fazékban tíz rityeg-rotyog,
Ajtón farkas kipeg-kopog.

– Hej kis malac, dideregve
Kunyorálok, hogy eressz be.
– Bizony nem én, mert megeszel!
– Rólam ilyet fel hogy teszel?

Csak kunyorál, csak igérget:
– Csak egy lábom engedd kérlek.
– Jó! – gondolja a kis malac, –
Megbánod ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerít, vizet forral,
S ajtóhoz áll hamis orral.
– Hát ha épp az a vágyásod,
Dugd be egyik hátsó lábod.

Farkas-barkas örül nagyon,
– Jaj, bent be jó meleg vagyon.
Ereszd be még csak egy lábom.
Szól a malac: “No nem bánom.”

– Én két lábom, boldog részem,
Örülj, vigadj, jól vagy, érzem.
Első lábom, jaj a hóban…
Szól a malac: “Dugd be sorban.”

– Három lábom ha be hagyod,
Negyedik mért szenved fagyot?
– Jól van, dugd be mind a négyet,
(Zsákba faroltatlak téged.)

– Óh négy lábam úrrá lettél,
Óh én fejem kinn rekedtél!
Jóért jót várj kicsi malac,
Meglásd mi lesz, hogyha behagysz.

– Jó, gyere be, gyer’ a házba,
Gyer’ a házba, gyer’ a zsákba!…
Zsákba buvót be is köti,
Forró vizzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,
Hadd hüsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
Ki végre ki-rágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,
Nem mond a dologra Áment.
Fut, fárad és verbuvál,
Sereggel jön vissza már.

Mint az árviz, jön a falka,
Kopasz vezér szóval tartja.
A kis malac hej látja már,
– A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,
Farkas falka a fa alatt;
Hogy vegyék le, hegyin-hátán,
Kapaszkodnak egymás vállán.

Száz farkasnak egy a híjja,
Lent a kopasz alig birja;
Bár az ina majd megszakad,
Kis malactól távol marad.

A kis malac hőköl, haj-haj,
Mi lesz vele, itt van a baj.
Csak lekiált hát a gaznak:
– Forró vizet a kopasznak!

No a kopasz holtra vált,
Ugy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
A sok farkas leszakadt.

Nyaka törött, mind a hánynak,
Malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt’,
Ma is él, ha meg nem halt.

kismalac-farkasok

(mese változat)

Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén.
Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
– Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.
– Nem eresztelek bíz én, mert megeszel.
– Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.
A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzre. Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas:
Ugyan kedves kis malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kis malac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólott:
– Kedves kis malackám, ereszd be a két első lábam is.
A kismalac beeresztette a két első lábát is: de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:
– Édes-kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád.
Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön hátul befelé, egyenesen abba menjen be.  Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be. A kismalac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kioldozott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen, segítséget hozni.
Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kismalacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek? Mi módon fogják meg a kismalacot? Mert egyik se tudott fára mászni. Nagy sokára azután elhatározták, hogy egymás hátára állnak mindnyájan, mint a lédeci birákok, úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt. Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni. Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát:
– Forró vizet a kopasznak!
A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól, a sok farkas mind lepotyogott, kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy nem látták többet.

Speak Your Mind

*