A nagy hír

Május 14-én egyedül utaztam haza Magyarországra. Ekkor volt hajszál pontosan egy éve annak, hogy nem tettem csámpás kis lábujjaimat a szülőföldemre. Jó volt haza menni! Apci (így szólítom az édesapámat) jött ki értem a reptérre. Hazafele elmondtam neki a nagy hírt! Nagyon örült neki, bár akkor még nem igazán fogta fel :)  Akármennyire is próbálom, nem tudom pontosan felidézni a beszélgetést, amely kettőnk közt folyt az úton, de arra emlékszem, hogy jó fej volt nagyon az Apám, mint mindig! Hozzájuk mentünk, majd a család többi tagjának is elmondtuk a híreket. Boldogok voltak és velem örültek :)  Ott aludtam aznap, és másnap délután indultunk  Anyumhoz. Zsuzsi, az unokanővérem épp nála volt, amikor ott is bejelentettem a hírt. Örültek nekem, de Anyum sem fogta még fel ekkor… A Nagymamám viszont egyenesen el volt ájulva, annyira boldog volt a meglepetés hallatán! Már nagyon régen várta, hogy megajándékozzam őt egy dédunokával. Azóta is ő az egyik legboldogabb rajtunk, büszke szülőkön kívül.

Speak Your Mind

*