A nyulacska csengője

Hol volt, hol nem, volt egy nyulacska –
Bundája szürke, négy lába fürge,
két füle hosszú, kurta a farka.

Volt neki egy csöpp csengője,
azzal járt sétálni erdőre.
Ha azt a csengőt megrázta, „csincsincsin”
csengett az erdőn, csengett keresztbe, hosszába.

Egyszer a nyulacska sétálgatott,
s hát! egy rét közepén elfáradott.
Ott állt egy kicsinyke almafa,
a fűbe lefeküdt alatta,
aludni egy kicsikét –

Almafa ágára felakasztotta „csincsincsin” csengettyűjét.

Aludt a nyulacska jó sokat –
Fölébredt, héj, kutya mája!
Nem látott őkelme még olyat:
megnőtt a kis fa nagyra,
legalább hét araszra;
csengője ott csengett fenn magasan,
hiába ugrált érte, nem érte el sehogyan.

Hosszúfül-kurtafark nyulacska néz, néz:
„De magas a csengő!”
Aztán elpityerdül bánatosan,
kéri a fát, kérleli,
vékonyka hangja esengő:
„Fácska, te kedves, hallod-e?
Pici csengőmet add ide,
hogy egy vidámat csengessek,
csengettyűszóra léphessek!”

De a fa így szól: „Nem adom!
Csak hilintázzon ágamon!”

Hosszúfül-kurtafark koma
keserves könnyeket hullat,
s szalad négy fürge lábán,
szalad a fa alól tova.

Egy fejszére talál, annak így kunyorál:
„Fejszécske, kedves, vágd ki a fát!
Ne sajnáld, kérlek, a komiszát!
Nem adja vissza csengőmet,
azt a csudásan csengőset,
hogy egy vidámat csengessek,
csengettyűszóra léphessek!”

A fejsze így szól: „Nem vágom!
Felőlem a te csengettyűd
hintázhat holtig az ágon!”

Hosszúfül-kurtafark koma
keserves könnyhullatással
szalad négy fürge lábán,
szalad a fejszétől tova.

Egy nagy kőre talál, annak így kunyorál:
„Kövecske, kedves, csorbítsd ki a fejszét!
Mért nem megy vágni a fát, a bestét?
Nem adja vissza csengőmet,
azt a csudásan csengőset,
hogy egy vidámat csengessek,
csengettyűszóra léphessek!”

De a kő így szól: „Nem!
Nem kedves amúgysem,
hallod-e, a csengettyűszó nekem!”

Hosszúfül-kurtafark koma
könnyeit törülgeti,
s szalad négy fürge lábán,
szalad a kőtől tova.
Egy gémeskútra talál, annak így kunyorál:
„Kutacska, kedves, nyeld el a kövecskét!
Mért nem csúnyítja csorbára a fejszét?
Fejsze mért nem vág fát?
A csengettyűs ágát!
Nem adja vissza csengőmet,
azt a csudásan csengőset,
hogy egy vidámat csengessek,
csengettyűszóra léphessek!”

De a kút így szól: „Nem!
A követ el nem nyelem!
A te bolondos csengettyűd
ugyan mivégre kell nekem?”

Hosszúfül-kurtafark koma
hüppöget egy kicsikét,
s szalad négy fürge lábán,
szalad a kút mellől tova.

Egy emberre talál, annak így kunyorál:
„Ember, te kedves, a kutat merd ki!
Nem akar, kérlek, követ elnyelni!
Kő nem csorbít fejszét, fejsze fát nem vágja,
fa nem adja csengőmet,
azt a csudásan csengőset,
hogy egy vidámat csengessek,
csengettyűszóra léphessek!”

Az ember így szól: „Nem!
A te csöpp csengettyűdért
a kutat ki nem merem!”

Hosszúfül-kurtafark koma
pityereg egy sort magában,
s szalad négy fürge lábán,
szalad az embertől tova.

Egy bikára talál, annak így kunyorál:
„Bika, te kedves, döfj az emberbe!
Kutat kimerni mért nincsen kedve?
Kút nem nyel kövecskét,
kő nem csorbít fejszét,
fejsze nem vág fát,
fa nem adja csengőmet,
azt a csudásan csengőset,
hogy egy vidámat csengessek,
csengettyüszóra léphessek!”

A bika így szól: „Nem döföm!
A te fán csüngő csengettyűdhöz nincs közöm!”

Hosszúfül-kurtafark koma
keserű könnyeit nyeli,
s szalad négy fürge lábán,
szalad a bikától tova.

Egy pulikutyát talál, annak így kunyorál:
„Kis puli, kedves, szaladj!
Bika farkába harapj!
Bika embert nem döföl,
ember kutat nem merít,
kút nem nyeli a követ,
kő fejszét nem csorbítja,
fejsze nem vágja a fát,
fa nem adja csengőmet,
azt a csudásan csengőset,
hogy egy vidámat csengessek,
csengettyűszóra léphessek!”

Hát az a puli, csöpp fekete,
ugat egy akkorát, de milyen mekkorát,
hogy ég-föld szakad bele.
Ugrik: ott a bika farka,
nosza, kutyául harapja,
bika az ember után,
szarvával döföl csúnyán,
ember a kutat meri,
merítő vödre teli,
kút a követ nyeli: hopp!
kő fejszét csorbítja: kopp!
fejsze vágja a fát,
döngeti a komiszát,
adja a csengőt a fa,
nyújtja a nyúlnak maga.
Hosszúfül-kurtafark koma
szalad a csengővel tova.
Vidáman kalimpál csengője,
azzal jár sétálni erdőre.

Ha azt a csengőt megrázza,
„csincsincsin” csendül az erdőn,
csendül keresztbe, hosszába.

Talán épp most is cseng,
a nyulacska fülébe zeng

Speak Your Mind

*