A szülés…

Kb 1-kor értünk a  Péterfy utcai kórházba. Akkorra már kb 5 percesek voltak a fájásaim. Azt hittem bemegyek és máris szülhetünk… hát nem így alakult! Kínlódtam, mert a nővérek nem adhattak epidurált, amíg nem volt meg a megfelelő tágulás…  Hajnali 4 körül már annyira kész voltam, hogy káromkodtam is a nekem segítőknek, adjanak azonnal valamit! Rövidesen kaptam egy injekciót a gerincembe, amely pechemre balul sült el és nem éreztem változást…. újabb egy órának kellett eltelnie, mire kaphattam egy újabb gerinc szurit! Arra mást nem mondanék, csak hogy igazi áldás volt! Egy megváltás! Kb egy órát fetrengtem még az ágyon, majd kezdtem tompán érezni a tolófájásokat. Erre várt mindenki! Megindult a szülés! Ekkor már nem kap(hat)tam csillapítót, mert állítólag nem tudtam volna nyomni… Anyum végig mellettem volt és segített, szurkolt nekem, fogta a kezem, lábam, nyakam, mindenem! Peti enyhén illuminált állapotban kint izgulta végig az egészet.. konkrétan tövig rágta a körmét. Fél óra alatt, 2008. november 13-án, délelőtt 9 óra 10 perckor megszületett a mi kis CsodaCsibénk, egy egészséges kisfiú 3400 grammal és 57cm-rel! Jól emlékszem, hogy azonnal a hasamra tették, simogattam a kis csupasz, csúszós hátát és arra gondoltam, hogy ha nekem ennyire fájt, akkor szegénykém mit élhetett át…. legközelebb maradok a császáros szülésnél!*
Egy nagyon kedves emlékem a szülés utáni  első percekről, mikor még a pihenő egy órámat töltöttem a szülőágyon (tulajdonképpen mozdulni sem tudtam) és Anyum bejött hozzám panaszkodni, hogy Peti nem adta oda neki a Bébit :) Persze Anyu nem gondolta komolyan, csak szokása szerint bolondozott. Az újdonsült apuka annyira boldog volt, hogy nem akarta oda adni senkinek a kisfiát :) Csak tartotta Őt és könnyes szemekkel nézte :)


Majd végre én is “megkaptam” kis újszülött Babócámat, következhetett az első szoptatás, ismerkedés stb. Képtelenség leírni, azt az érzés kavalkádot, amely akkor tombolt bennem. Feledhetetlen, fantasztikus és hihetetlen, egyszerüen felfoghatatlan!

.

*Számomra érthetetlen, hogy az orvostudomány ilyen mértékű fejlettsége mellett miért részesítik még mindíg annyira előnyben a természetes szülést…. Annyi, de annyi szörnyű esetről olvasni és hallani, mikor anyák megcsonkultak, illetve a babák egészsége károsodott emiatt. Szerintem erőltetett az egész, csak az nem értem, miért? Miért jó az, ha az anya is, de főként az az ártatlan kis csöppség, akinek fogalma sincs semmiről, órákon, olykor napokon át kínlódik?! A mai császáros szülések már korántsem olyanok, mint akár egyetlen évtizeddel ezelőtt voltak! Mostmár csak egy kb 6-8 cm-es, aprócska vágást ejtenek, amely után egy szinte láthatatlan seb marad, az is a bugyi alatt! Sokan mondják, hogy milyen nehéz a felépülés ebből a helyzetből… hát nekik csak azt mondanám, hogy nem kívánom senkinek a gátvarrás folyamatát, a seb gyógyulását odalent, aranyerektől begyulladt “alsórészt”!!! Hosszú hetekig tartott, míg teljesen felépültem és normálsian tudtam pl ülni! Azóta érzem a frontot azokon a hegeken! Hát köszönöm szépen, de hogyha választani lehet, akkor inkább az alhasamon érezzem, mintsem a hüvelyemnél… És akor a babákról alig tettem említést… nyilván “hamar elfeleljtik”, de ha van más lehetőség, akkor minek tenném ki ennek a gyermekem? Csak azért, mert olyan rohadt természetes? Ennyi erővel hagyjunk mindenkit meghalni, ne gyógyítsunk meg senkit, ne végezzünk szervátültetéseket, ne operáljunk emberi agyakat, és még sorolhatnám az orvostudomány sokkal komolyabb csodáit.. csak azért, mert az úgy természetes, ahogy van!

Hát ez a megmásíthatatlan véleményem a “természetes” szülésről….

Comments

  1. A szülés egy természetes folyamat, ahol a baba végig járja az “útját” mielőtt kibújik, fel tud készülni hogy ki fog jönni, nem hiszem, hogy az olyan jó a babának, hogy hirtelen kiszedik, fel sem tud készülni a hangra, hidegre, fényre..
    A császárral született gyerekek sokszor sokkal inkább sírósabbak és izgágábbak mint a rendes születésűek, az anyukának biztos nem fáj annyira, de szerintem a gyereknek jobb a természetes út, nem véletlenül van így kitalálva, a császár mégis csak egy műtét..

  2. Szia :)
    Persze én is tudom, hogy egy természetes folyamat, de nem gondolom, hogy azok a kínok felkészítik a babát babát bármire is… hacsaknem arra, hogy a világ kínos és szörnyű, ha már úgy kezdődik… Természetesen nem lesz minden gyermek depressziós, aki így születik, én mégis a császár mellett voksolnék.
    Műtét.. persze… nekem lehet, hogy rossz és maradandó, de a babának sokkal nyugodtabb, csendesebb és ami a legfontosabb, fájdalommentes. De ha magamat is nézem picit, akkor hozzáteszem, hogy a természetes szülés is maradandó nyomokkal jár nagyon sokak számára. Például nekem a belső varratok minden egyes frontnál szörnyen nyilallnak! Hát köszönöm szépen, de ha egy mód van rá, akkor inkább az alhasamon érezzem, mint ott lent, belül… nagyon kellemetlen.
    Én úgy gondolom, hogy ha ennyire a természet mellett vagyunk, akkor ennyi erővel ne cseréljenek szíveket, vagy májakat, ne legyenek agyműtétek sem (bla-bla), mert a természet úgy akarta, hogy meghaljon az, aki beteg…
    Örülök a kommentednek! Próbálj meggyőzni! ;)

Speak Your Mind

*