Ákombákom (Zelk Zoltán)

Egyszer régen az irkámon,

született egy ákombákom.

Hát egyszer csak látom, látom:

két lábra áll az irkámon,

úgy indul el ákombákom.

Azt hittem, már sosem látom,

oly messze ment ákombákom,

de mikor az erdőt járom,

ül az ágon ákombákom,

s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: ?Ákombákom,

mért vitted el a kabátom?

Eső esik, mindig ázom,

hideg szél fúj, mindig fázom

Légy olyan jó, ákombákom:

add vissza a nagykabátom!

S képzeljétek, jövő nyáron,

eljött hozzám ákombákom:

s visszaadta nagykabátom!

Speak Your Mind

*