Az alvásról…

A leggyakrabban előforduló probléma pici korban az alvás. Elsősorban az éjjeli szunyálás jön el nehezen a babák többségénél, de vannak olyan picik is, akik a nappal sem-, vagy csak nagyon keveset pihennek. Mit tehetünk ez ellen, pontosabban mivel segíthetjük gyermekünket az alvás elsajátításában? Igen elsajátításában. Ugyanis az alvás tanulható! A továbbiakban elmondom, miféle taktikákat ismerünk és melyek azok, amelyek ezek közül hasznosak lehetnek. Leírom, hogy én hogyan csináltam, milyen körülményeket teremtettem kisfiamnak, hogy könnyebben eljöhessen hozzá az álommanó.

Fő a nyugalom

Néhány fogzós hetet leszámítva Mókusomnak sosem volt tartósan gondja az alvással. Kezdetekben az őt körülvevő nyugalomnak és odafigyelésnek tudtam be mindezt és ez később is így maradt. Úgy gondolom, hogy nem mindegy, milyen a terhesség. Én a lehető legnyugodtabb voltam, pedig hát voltak gondok, be nem fejezett dolgok. Annak ellenére, hogy bőven lett volna miért aggódnom, én fittyet hánytam minderre és csak a pocakomra és a benne úszkáló halacskára koncentráltam. Ez a nyugalom mind-mind sugárzik a gyerekből és hiszem, hogy részben emiatt is olyan, amilyen. Természetesen léteznek különböző temperamentumú gyerekek, köztük olyanok, akiket képtelenség megnyugtatni. A belső nyugalom nyilván sokat segít, de nem feltétlenül jelent teljes gyógyírt az álmatlanságra.

Félre a problémákkal, ha nem akarsz még többet

A gondokat muszáj félretenni, vagy ha van rá módunk, akkor másra bízni, mert a baba a pici kis radarjaival már a pocakodban is mindent megérez! Csak hogy a problémák közül említsek néhányat, mikor én terhes voltam (viszonyítás gyanánt), sajnos akkoriban történt, hogy egy közeli családtagom haldoklott, majd a kisfiam megszületését követő harmadik napon el is ment… továbbá párom 2000km-el “arrébb” dolgozott, az utolsó trimeszterben szinte nem is láttuk egymást, csak a szülés előtt egy héttel jött haza (gondolhatjátok, majdnem dobott egy hátast, mikor meglátott engem és az óriási pocakomat :) ) Ezen kívül nem csak a gyerekszoba, de a lakás egy része is romokban hevert, pontosabban a konyha helyén egy nagy (fekete) lyuk tátongott. A gyerekszobának nekiláttam és alkalmanként mindig csináltam valamit, mikor a közelben voltam, megvásároltam a “belevalókat” (egyébként édesanyámnál laktam). Ahelyett, hogy aggodalmaskodtam volna, én igyekeztem a teendőimet élvezni és egy percig sem aggódtam semmin!! Hogyisne! Tudtam, hogy értelmetlen volna! Majd egyszer úgyis elkészül. Na most ez azért érdekes, mert azt tudni kell rólam, hogy szörnyen kapkodós jellemű vagyok és azonnal akarok mindent (Páromat meg is ölöm vele)! A lényeg az egészben, hogy tudatosan kell csinálni mindent! Én tudatosan tojtam bele a problémákba, csak hogy a Babócának és nekünk jobb legyen, mert valamiért ösztönösen tudtam, hogy így kell tennem.

Ahogyan én csináltam:

Csibém megszületését követően az első két hónapban volt csak ébredés, éjjelente 2 alkalommal. Olyankor evett, aztán aludt is tovább. A teljes éjszakás alvás Karácsonyi áldásként ért minket, Szentestén. Ezt követően már csak vizet adtam neki, ha éjszaka felébredt. Ez nagyon bevált! Csak szomjas volt és sokkal jobban aludt, hogy nem volt tele a pocija!

A második hónap után az ébredés már egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán fordult elő. Akkor kelt fel Mókus, ha melege volt, olyankor inni kért. Egyébként azóta is rengeteget iszik éjjel is és tudom, hogy ezzel még biztosan lesznek problémák a szobatisztaságra neveléskor.

Az első perctől kezdve úgy csináltam, hogy nappal nem sötétítettem be az alváshoz és mindig világosban raktam le őt aludni, hogy megszokja, megismerje a különbséget az éjszaka és a nappal között. Ez 2 hónap alatt sikerült is :)

Az első hónapokban szinte csak aludt, majd ahogy növekedett, szépen, fokozatosan egyre többet volt ébren.

Kb 6 hónapos korára beálltunk egy rövidebb délelőtti és egy hosszabb délutáni alvásra, mely körülbelül 15 hónapos koráig ment így.

A 15. hónap után beállt nála a napi egy, délutáni, hosszabb (3-4 órás) alvás, amely szinte óramű pontossággal 2 éves koráig tartott. Ebben az időszakban az esetek többségében elfogadt a délutáni alvást, esetleg kért egy könyvet, amelyet lapozgathatott elalvás előtt a kiságyban, de simán ott lehetett őt hagyni a szobában, mert szépen elszundikált. Persze volt olyan eset is, hogy tiltakozott, általában akkor, ha eltelt az idő és már nem volt annyira álmos, mert átesett a ponton. Ezért inkább jobb azonnal ágyba menni, ha az álmosság pici jeleit is látjuk! Olyankor meg lehet úszni lázadás nélkül :)

Jelenleg, a 3. életévhez közel Mókusom az ebéd utáni mesélés alatt alszik el és kb 1-1,5 órát szundikál!

Volt egy időszak, a napi egy alvásra való átállás alatt, amikor Manóka az istenért nem akart délután aludni. Ilyenkor azt csináltam, hogy fogtam egy párnát és lefeküdtem a kiságy mellé (a szőnyegre), betakaróztam egy pléddel és úgy tettem, mintha én is aludnék. Az elején -hogyha frusztrált volt- igyekeztem elterelni a figyelmét, illetve felvidítani őt egy kis humorral, marháskodással (számomra nagyon fontos, hogy ne aludjon el szomorúan, vagy frusztráltan), de aztán színleltem az alvást, majd ő is elaludt (olykor meg én is, ha-ha). Nem volt erre szükség minden nap, de a néhány hét alatt, amíg ezt megszokta, párszor megcsináltam. Ma sem szeret aludni délután, de ha nem fektetem le, akkor este nagyon korán “kidől”, ezért ebéd után mesélek neki, közben pedig elalszik, az esetek 99%-ban mindenképp :)

Előfordult néhány alkalommal (főleg fogzáskor), hogy éjjel felébredt és az istennek sem lehetett megnyugtatni szegénykét. Hiába babusgattuk, simogattuk, énekeltünk, csak a kezünkben volt el. Picit játszottunk vele, néztük az ablakból az autókat, házakat és nyugodtan elmondogattam neki, hogy ilyenkor későn már mindenki alszik. Egyesével felsoroltam a tárgyakat és személyeket, és megértette. Nem fosztottam őt meg ettől az örömtől, hisz ha erre van szüksége a gyermeknek, akkor meg kell neki adni! Egy-két alkalom még nem azt jelenti, hogy mostantól mindig így lesz! Sokan ettől félnek és nem merik felvenni éjjel a gyerkőcöt, nehogy “rászokjon”… A jó hír az, hogy nem szokik rá, mert ahhoz, hogy ez megtörténjen, sorozatosan, nagyon sokszor meg kellene csinálnotok ugyanazt! A rossz hír viszont az, hogy ha nem veszed fel, azzal lelkileg súlyosan sérülhet a gyermek, mert bizalmát veszti a szülőben.

Szörnyűségekel tömnek bennünket…

Sok helyen tanácsolják azt a szörnyűséget, hogy ha nem akar aludni a baba (éjjel) akkor hagyni kell sírni és fokozatosan magára hagyva pár nap alatt megszokja! Ezt a módszert “ferberizáció”-nak hívják, az elnevezést a kitalálója, Dr. Richard Ferber után kapta.  Ezt a módszert neves szakértőkkel egyhangúan oltári nagy kegyetlenségnek tartom, mert ha sír a gyermekem, akkor annak oka van! Azért sír, mert szüksége van valamire és szegényke csak ezzel tudja kifejezni, hogyha valami nincs rendben. Olyan nincs, hogy elkényeztetés, főleg nem 6 hónapos kor alatt! Ha így teszel a gyerekeddel, akkor ne lepődj meg, ha később nem lesz felhőtlen a viszonyotok, mert a nyugodt éjszakákat megkapod ugyan, de az ára az lesz, hogy a gyermeked elveszíti a bizalmát benned, mivel nem voltál ott, mikor szüksége lett volna rád. Épp ellenkezőleg kell tennünk!

Íme egy idézet Ranschburg Jenő Szülők könyve c. könyvéből:

“A szülő legfontosabb feladata nem az, hogy megtanítsa a nyűgös csecsemőt egyedül, hang nélkül elaludni, hanem az, hogy bizalmat ébresszen gyermekében! Arra kell megtanítania, hogy érezze: nincs egyedül! Hogy érdemes a világot megszólítani, mert ez egy olyan világ, amelyik válaszol, ha szólnak hozzá!
Lehet, hogy a “ferberizált” gyerekek hamarabb elcsendesülnek, mint a többi nyűgös baba, bár ebben sem vagyok egészen biztos. Ráadásul azonban tapasztalatot szereznek arról, hogy a világ közönyös és érzéketlen, és ezt a tapasztalatot – akarva-akaratlanul – életük további éveiben folyton szem előtt tartják. Bizalmatlanokká válnak, nem kérdeznek, és ha vannak is gondolataik, elképzeléseik, ezeket nem osztják meg másokkal: -Minek? Hiszen úgysem érdekel senkit!… A segítséget, amire vágyom, úgysem kapom meg senkitől!”

És a hozzá tartozó videó:

Fontos tehát, hogy mindig legyünk ott gyemekünknek, hisz ezért vagyunk szülők! Nekem nem lett volna szívem hagyni a kisfiamat sírni! Soha! Még hogyha rá is szokik a gyerek, és esetleg “elkényeztetett” lesz, akkor is az kellene hogy járjon mindenki fejében, hogy ez csak maximum 2-3 évig fog tartani! Utána már relatívan, de nem lesz szüksége ránk és a közelségünkre! 3 éves korig tudunk csak babázni és én igyekszem ezt az időt kihasználni, nem pedig átvészelni!

Néhány hasznos tipp, amely zavaró tényező lehet!

Vizsgáld meg, hogy:

  • Nem száraz-e a bőre. A viszkető bőr nagyon kellemetlen érzés lehet!
  • Nem szúrja-e a ruhácskája címkéje.
  • Nincs-e melege (fiúknál a rendszeres túlöltöztetés és takarás általában nagy nyűggel jár!)
  • Nem ment-e valami a szemébe, ami szúrhatja, pl. szempilla.
  • Nincs-e hasfájása, esetleg más fájdalma.
  • Nem szorítja-e valamelyik ruhadarab, pl. zokni gumírozása.
  • Nem allergiás-e a mosóporra, amely irritálhatja a bőrét. Ezt is ki lehet vizsgáltatni.
  • Nem csípte-e meg valamilyen rovar, vagy pók.
  • Nem szomjas-e (Az éjszakák során az első hónapokat követően először mindig vízzel próbálkozz, mielőtt megetetnéd!)

A folyton kieső, eltűnő cumi is gondot jelenthet! Ha már rászokott a baba, akkor nincs menekvés, szüksége van rá! Ez esetben egy kedves barátnőm taktikáját ajánlanám, mégpedig a szó szerint “mindenhol cumit”. Táskában 2-3, nappaliban 1-2, hálóban még néhány, kocsiban, stb. Náluk nagyon bevált. Ha az ágya mellé készítesz 1-2 tartalék cumit, akkor nem kell éjjel a kereséssel tölteni az időt, mialatt a baba teljesen felébredhet és frusztrálttá válhat. A cumit tekintve fontos, hogy mindegyik egyforma legyen! Mindig olyat kapjon a baba, amelyikre rászokott, valamint mindegyik legyen állandó használatban, mert ha egy darab lesz a kedvence, akkor hiába veszel neki ugyanolyat, az nem lesz mégsem olyan, mert nincs úgy szétnyúzva… ez a saját példám volt, ugyanis én magam voltam ilyen kiskoromban :)

Sokaknál problémát jelent, hogy nappal nem alszik a baba. A közvetlen környezetemben is találkoztam ilyennel. Muszáj elfogadnunk a tényt, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek csekélyebb az alvásigényük, ezért nappal nagyon keveset, vagy egyáltalán nem is alszanak. Egy másik barátnőm kislánya például sosem aludt nappal, a születésétől fogva. Ettől függetlenül a baba egészséges és kiegyensúlyozott. Csupán kisebb az alvásigénye. Hogyha a Te gyermeked sem szeret napközben aludni, de te mégis aggódsz azért, hogy nem pihen eleget, egyszerűen válasszatokk ki egy napszakot, amikor a baba a legfáradtapp és ekkor közösen bújjatok össze, olvassatok mesét, vagy nézzetek rajzfilmet. Fél óra is elég és így a baba pihen, no meg persze te is :)

Ha tudod, akkor próbáld mielőbb megszoktatni a babával, hogy éjjel csak vizet kap, mert az ő gyomrának is pihenésre van szüksége és elég, ha csak nappal eszik. Persze hogyha éhes, akkor lehet tejet adni, azonban azt kevesen tudják, hogy az esetek többségében éjszaka csak szomjúságról van szó. Az éjszakai evés nem egészséges és 6 hónapos kor után már egyáltalán nem tanácsolt! Ha éjjel bekajál a baba, az nagyon sokszor álmatlansághoz, rossz alváshoz vezethet! Hiszen mi, felnőttek sem tudunk jól aludni teli pocakkal.
Az én kisfiam 2 hónapos korától csak vizet iszik éjszaka és úgy aludt mindig, mint a bunda.

A túlöltöztetés is igen gyakori! Erre főleg a fiúk érzékenyek! Mókusomat a mai napig nem lehet, vagy csak épp, hogy be lehet takarni. Ha túltakarom, vagy öltöztetem, akkor izzad, felébred. Normál 20 fokban egy trikós body és a pizsamája van rajta, egy vékony takaróval betakarva. Semmi több! Nem hangzik túl melegnek, sőt! én személy szerint fázom is így, neki mégis ez a jó.

Mély álmú éjszakákat kívánok minden kedves kis Manónak!

A cikk Ranschburg Jenő Szülők könyve című könyv segítségével íródott.

Comments

  1. Hűűű ez nagyon jó!!! Nálunk is van mindenhol cumi, de az általában csak a nappali alvásokhoz kell. Este anélkül alszik el, de ha valamiért mégis kell neki akkor is pár perc múlva kiköpi. Pufika már 5 hetes kora óta átalussza az éjszakát, de pont ma volt az első, hogy felébredt hajnali fél 4-kor. Akkor eszembe jutott amit mondtál és adtam neki vizet. Jó nagyokat kortyolt belőle álmában és szinte azonnal visszaaludt. Lehet, hogy az is volt a baj, hogy kimostam a hálózsákjait, és csak a bundás, téli volt tiszta, ezért abban tettem le. Tutira melege volt! :) Mikor engem a fagyhalál kerülget, Ő akkor alszik a legnyugodtabban! :) Érdekes!
    Köszönöm a sok-sok jó tanácsot!!!!
    UI: Téged kellene “beültetni” a Babavilágba! :)

  2. Köszönöm szépen!! :) Örömmel tölt el, hogy hasznát veszitek az irományomnak :)

  3. Nálunk bevált a víz!!! Az első naptól fogva működik és már több mint egy hete így csináljuk! A kislányom ezek szerint éjjel csak szomjas volt! Azóta sokkal jobban és tovább alszik! Nagyon-nagyon köszönöm Neked ezt a jótanácsot!!!!! El sem hiszed, hogy mennyit segítettél! Szeretettel: Krisztina Szegedről

  4. Nálunk is a túlöltöztetés volt a probléma, de akkoriban sajnos el sem tudtam képzelni, hogy ez volt a gond. Mióta kiderült, hogy mi is a bibi, azóta Benjámin, a kisfiam 10 órát alszik éjjel, egyhuzamban. Addig azonban közel egy évnek kellett eltelnie… miért nem voltál itt hamarabb??? :)

  5. Igazán jók a tanácsok! Nekünk a nappali alvással volt problémánk, de már nem idegeskedem miatta. Ha nem alszik a gyerek, akkor nem alszik. Nincs mit tenni. El kell fogadnunk, hogy ez az igényük, ahogyan Te is írtad! Köszönöm én is, Tita

  6. Örülök lányok, hogy segíthettem! Üdv,

  7. Frissítés: Mókus 25 hónapos múlt! Nemrég, egyik napról a másikra átállt az 1-1,5 órás délutáni alvásra (3 óra helyett). Ma már semmi gond nincs vele a lefektetéskor, tudja, hogy az alvás az jó dolog, mert kipiheni magát. Nem nyafog, ha ágyba viszem, e-helyett lefekszik, elkezdi szopni az ujját és ott hagyhatom nyugodt szívvel, mert 10 perc múlva alszik. Tökéletes és imádnivaló!

  8. Helga!
    Egy kezemen meg tudom számolni hányszor találkoztam a védőnéni remek “tanácsaival”, terhesen és kismamaként is. Nem is jött ki hozzánk,pedig kötelező lett volna neki. Donát születése után csak 5 és fél hónap múlva jött hívásra, amikor a hozzátáplálásról kértem tanácsot.
    Most olvastam csak, ezt a bejegyzésed és eszembe jutott, mit is mondott a helyi Védőnő akkor, amikor Donáttal hazajöttünk a kórházból…
    “Ne vegyem fel sokszor majd a gyereket, mert elkényeztetem ezzel!” Ő is Anya, akkor hogy mondhatott ilyet!?
    Most kötelezően jártunk nála, a 3 éves státusz miatt, amúgy nem mentünk volna :)
    Tragédia!!! ahogy ezt Ranschburg Jenő is mondta.
    Gondoltam magamban, miért baj az ha már sír a gyerekem és felveszem megvigasztalni. Rám van szüksége és senki másra.
    Felvettem és az ölelésemmel, megnyugtattam és bizalmat is adtam, mostanra én is bizalmat kaptam Tőle :) Ennél jobb érzés nincs is, hogy bízhatunk egymásban! Kiegyensúlyozott gyerkőc és a nyugodt alvás, teszi Őt még kiegyensúlyozottabbá. Mint nálatok Mex, Donát is egyedül alszik el nappal és este is, inni nem kér -én nem adtam neki éjjel vizet,éjjel is csak anyatejet szopott-, persze az ujjszopizást nem hagyná ki Ő sem elalvás előtt :)

Speak Your Mind

*