Az első találkozás…

Következő héten jelenésem volt az első ultrahangos vizsgálaton. Úgy hittem, hogy kőkemény csajszi vagyok, aki nem pityergi el magát könnyen, azonban mikor megláttam mocorogni azt a kis halacskát a monitoron, akkor nem tudtam megállni a bőgést. Őszintén szólva, nem is akartam visszatartani. Örömkönnyek voltak azok, de még milyen örömé! Igazi boldogság, egy olyan fajta, amelyet korábban még sosem éreztem! Eddiga  pillanatig is boldog voltam, de mikor kiderült, hogy nem “kacsa” a terhesség és  a saját szememel láttam, mi is a helyzet, onnantól leírhatatlan boldogságban uszikáltam! Mééééégegyszeeeer!! :)


Speak Your Mind

*