Azok a csodálatos Dédik…

A cím magáért beszél! Kisfiam olyannyira szerencsés, hogy mindjárt 4 dédivel is büszkélkedhet. Mindannyian imádják a kis dédunokát és minden egyes alkalommal, mikor otthon vagyunk, alig várják, hogy láthassák őt.

Dédike, az én anyai nagymamám, aki egy szlovák származású, két anyanyelvű, nagyon kedves és dolgos, falusi nénike, akinek mindene a csodaszép kertje. Ő volt az, aki talán a leginkább várta, hogy nekem egyszer gyermekem szülessen. Immáron kettő éve annak, hogy beteljesedett a vágya és megérkezett Mex. Dédike azóta is rendíthetetlenül oda van Mókusért, rajongását már sokszor szinte ki sem tudja fejezni, annyira imádja Őt…

Kató dédi, az én apai nagymamám, aki szintén nagyon szereti a kis dédunokáját és hiányol minket nap, mint nap, amiért nem vagyunk a közelében. Ő az a nagymamám, akinek nagyon sokat köszönhetek. Olyan csodálatos dolgokat, mint a gyermekkorom vidám, kalandokkal teli és feledhetetlen nyarait, vagy a rengeteg sok szeretetet és törődést és foglalkozást…. a sok-sok finom sütemény, a reggeli sajtos sütések, kertészkedések, állatetetések, cicák és kutyák, mesélések, énekelések…… mind-mind nagyon jó volt és elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy mindez már a múlté… örök emlékek, melyeket sosem feledek el és mindaddig őrizni fogom a szívemben, amíg csak élek…

Gitta dédi, párom anyai nagymamája, aki nagyon sokat segített nekem az első pár hónapban, mikor már egyedül éltünk Mókussal. Mindig számíthattam rá, mert ott volt és szívesen átjött vigyázni Mókusra, amíg elmentem az edzőterembe, vagy csak kocogni egyet, esetleg bevásárlást intéztem. Ez a kedves, idős néni képes volt arra, hogy két busszal, átszállással, de eljöjjön hozzánk, hogy segíthessen, részt vehessen a dédunokája életében. Neki Mex az első dédunoka és szintén nagyon szereti őt!

Mami dédi, párom apai nagymamája, aki egy nagyon kedves, emellett igen előkelő, 90. évéhez közelítő, mégis különösen fitt hölgy. Csakúgy, mint a többiek, ő is nagyon szereti imádnivaló fiacskámat, mindig nagy örömmel és odaadással fogad bennünket, mikor meglátogatjuk őt.

A dédik mindahányan vannak, ugyanolyan nagy szeretettel és odaadással rajongják körül Mókust, minden egyes alkalommal, mikor látják őt. Tudom, messze élünk és ezért nem találkoznak vele gyakran, de ez egyáltalán nem számít, mert ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha minden nap velünk lennének.

Köszönöm minden dédinknek, hogy vannak nekünk és reméljük, hogy még nagyon sokáig lesznek is!

– Mex drága dédnagyapáinak emlékére, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk –

Speak Your Mind

*