Búcsú és a riadó…

A napokban rendezték a Búcsút Tardoson. Mex az esemény első napján, azaz pénteken először kóstolta meg a Jager-t. Ki más kóstoltatta volna meg vele, mint a nagyanyja, az Ica-mami :) A vicc az egészben, hogy ízlett neki :) Persze csak néhány cseppet kapott kóstoló gyanánt, mégis fura, hogy mindenféle fintor nélkül cuppogott Bébikém a nedü után. Lent voltunk egy rövid ideig az utcabálon, Mexinek kimondottan tetszett a sok ember és a zene. Jól érezte magát. Az idő eszméletlen jó volt! Már ágyba dugtam Csibémet, mikor ránéztem a kinti hőmérőre, ami 30 (!!) fokot mutatott! Este 10 óra is elmúlt már akkor!!! Móki persze egy szál body-ban aludt, mert másképp nem is tudott volna pihenni szegényke. Jobban bírta a meleget, mint én, az biztos! Egész éjjel alukált!

Másnap kettesben lementünk sétálni egyet a “bazár”-ba, kapott is gyorsan pár helyes fa játékot és mesekönyvet, melyekkel otthon nagyon jól eljátszogatott. Este buli volt a Hubertus-ban (édesanyám vendéglőjében) és gondoltam, ha már Csibém ilyen jól alukál még ebben a nagy melegben is, akkor miért ne tenném, lenézek én is egy picit, mert a barátnőm, Dorka dolgozott. A légzésfigyelő szülői egysége természetesen mindíg nálam volt, sőt! rezgést is bekapcsoltam a sipolás mellé, hogy a hangzavarban se mulaszthassam el, ha megszólal. Épp a személyzeti mosdóban mostam a kezem, mikor elhangzott egy elősipolás! Egy fél pillanat az egész, de még vége sem volt a hangnak, de én már téptem fel az ajtót és megiramodtam felfelé! Rohantam volna, ha nyitva lett volna a lenti ajtó…  Szaladtam a teraszra, hátha azt nyitva lesz! Nem volt… Kizártak!!!!! Kétségbeesve rápillantottam a monitorra és könyörögtem, nehogy őrült sipolásba kezdjen. Közben dörömböltem a teraszajtón, de nem jött le senki! Számoltam a másodperceket, mert az előcsippanás és a folyamatos jelzés – amely már gondot jelenthet – között 5 másodperc van csupán. Ennyi már talán eltelt, gondoltam… tehát nincs baj.

Ettől még kezem-lábam remegett és továbbra is eszeveszettül dörömböltem a teraszajtón, közben arra gondoltam, hogy ha megszólal az éles vészjelzés, akkor azonnal betöröm az üvegajtót a mögöttem meghúzódó öntöttvas székkel. Szerencsére ekkor lejött anyu barátnője -aki korábban a nappaliban aludt- és beengedett. Felrohantam és hamar tisztázódott bennem, hogy Csibe “bekúszott” az egyik sarokba és a szenzor lapok nem érzékelték őt néhány másodpercig. Megkönnyebbülve egy puszit nyomtam a homlokára, azonban az izgalom nem múlt el ilyen hamar. Remegtem, mint a karácsonyi kocsonya. Eszem ágában sem volt visszamenni a sörözőbe. Ehelyett lezuhanyoztam és közben valamelyest meg is nyugodtam. Felmentem a Csöppségemhez és lefeküdtem én is aludni. Huhhhh… micsoda este volt…
A harmadik napon retro est volt a Hubiban, melyre csak néhány fotó erejéig szaladtam le, aztán mentem is fel olvasni, majd szunyálni. Nem vágytam már semmiféle szórakozásra. Az alvó Csibém és egy könyv társaságában éreztem magam a legjobban!!

Speak Your Mind

*