A hóember búcsúja (Mentovics Éva)

Csordul a könnye, roskad a válla, tócsában lépked éjjel a bálba. Bánatos arccal búcsúzik egyre, könnyei hullnak lassan a gyepre. Ébred a reggel, pezsdül a pírja, jégcsapok fogynak, sorvadnak sírva. Vége a télnek, éled a kert már, farsangi fánkra cseppen a lekvár.

Katicabogárka pihenője (Pataki Edit)

Katicabogárka könyörög a szélnek: – Cseresznyelevélkét hagyd meg lepedőmnek! A szél kikacagja, levélkét sodorja, pörgeti a partra, ejti a patakba. Katicabogárka könyörög a fagynak: – Mogyorólevélkét hagyd meg vánkosomnak! A fagy kicsúfolja, levélkét roppantja, összetöredezi, marad csak pozdorja. Katicabogárka könyörög a télnek: – Almafalevélkét hagyd meg köpenykémnek! A tél kigúnyolja, levélkét szabdalja, Katica köntösét ízekre […]

A kandi maci (Péter Erika)

Lustán hullik a hó, belepi a dombot, mohapárnák között medvecsalád hortyog. Édes málnát csennek álmukban a praclik, ám egy kicsi kandi nyugtalanul alszik. Sosem látott havat a kíváncsi medve, keltegeti mamát, hógolyózni menne. – Minek a sok alvás, szánkóznék a hóban!– sopánkodik maci, s kikandikál nyomban. De a barlang előtt elpottyan a legény, alig áll […]

Zúzmarás ágakon (Mentovics Éva)

Zúzmarából szőtt a tél csipkekendőt éjjel, hű segédje volt szél, ő hintette széjjel, ő vágtatott, reppent, szökkent árkon át és bokron át, ő terített fűre-fára csipkefátylat, rokolyát. Nézd, a pöttöm, reszkető cinegemadár széllelbélelt gúnyájában ágról-ágra száll. Boróka, meg bodza, csipke nyújtja felé ágkarját: – Szállj csak, szállj csak, apró cinke, bogyóink már várnak rád!

Twinkle-twinkle – Ragyogj-ragyogj

Twinkle-twinkle little star how  I wonder what you are Up above the World so high Like a diamond int he sky Twinkle-twinkle little star How I wonder what you are Az én fordításom: Ragyogj-ragyogj kis csillag Bárcsak tudnám, hogy mi vagy Az égben, a föld fölött Te gyémántként tündökölsz Ragyogj-ragyogj kis csillag Bárcsak tudnám, hogy […]

Csupa fehér (Weöres Sándor)

Reggel süt a pék, süt a pék Gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó Beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, Belepi a várost. Taligán tol a pék Gezemice-lángost.

B.Ú.É.K! (Mentovics Éva)

Boldog legyen az új éved, patikára ne költsd pénzed. Spájzod legyen mindig tele, szerencse is férjen bele. Bú, és bánat messzi térjen, jó szerencse elkísérjen!

Ujjé!-vi mese (Weöres Sándor)

Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1-1 lába.

Újesztendő (Weöres Sándor)

Új esztendő küszöbét hó fedi, örökzöldjét zivatar tépkedi. Újesztendő fut tovább: fény-özön, virágnyitó kikelet ránk köszön.

Újévre (Őri István)

Naptár fordul fagy csikordul eresz alatt csepp lecsordul itt az idő – hol az idő tavaszváró új esztendő!

Újesztendő (Donászy Magda)

Éjfél tájban megérkezik újesztendő napja, pilinkélő hóhullásban, jégvirágos fagyban. Havas ágon lengő széllel bélelt kendő. Fenyőtoboz harangozza: Újesztendő eljő!

Esik a hó (Szabó Lőrinc)

Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomba. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már […]