Csibe indián-nyaral…

Történt, hogy rohamosan közelgett a költözés időpontja, így muszáj volt belevágnom a rég áhított arckezelésbe, a csiszolásba. Délelőtt 10 órai időpontot kaptam a kozmetikusnál, így Mex-e már előző este átvittem párom édesanyjához. Mivel csemetém nem nagyon búsul, ha anyukája elhagyja, nyugodt szívvel távoztam. A nagymamája úgyis hív, ha nyűgös lenne, vagy más probléma adódna – tudtam le magamban.

Másnap reggel persze az a hír várt, hogy a sztár unoka egész éjjel aludt és mindent megevett! Örülök nagyon a hírnek, de közben tombol bennem a kérdés: Itthon miért neeeeem??? Kozmetikus után újra felhívtam Csibémet, amikorra már annyira körberajongták rajongói, hogy haza sem akarták engedni velem. Gondoltam magamban, rendben, legyen. Otthon úgyis mindent eltolós-elhúzós, leszedős-visszarakós, pókhálózós nagytakarításban voltam. Még az ablakoknak is nekiestem. Jól elfáradtam, úgyhogy úgy döntöttem, miért ne? Ha ők szeretnék, akkor maradjon még egy estét, ezúttal nem magam miatt. Vittem neki még bébipapit és kicsit még babusgattam, játszottunk, majd egy sikertelen vacsorakísérlet után lefektettem aludni és hazamentem. Másnap jó sokáig aludtam. Körülnéztem a lakásban, csillogott-villogott minden, jó illat keringett. Valami mégis hiányzott… csörgők erre-arra, plüss állatkák itt-ott, szemetes felborítva, az állandó csörgő-zörgő motoszkálás, Bloo kiterítve a szőnyegen…. ja meg egy sertepertélő lakberendező szakember, Soket Maximilian :) Kicsit még pihentem, teáztam, olvastam, majd kora délután haza hoztam gyorsan, mert akkorra már szörnyen hiányzott!

Speak Your Mind

*