Csibészke :)

Mókuci igen látványosan fejlődésen ment keresztül az elmúlt hónapokban, mind fizikailag, mind mentálisan. Száguld előre, meg sem lehet állítani :) Egyre okosabb és furfangosabb, mely  abban nyilvánul meg, hogy ha pl el akarja érni a célját, akkor annak érdekében már nem a hisztit veti be, helette szándékosan kijátszana :) Gyakran belemegyek a játékba (nem baj az, ha furfangos a gyerek) és végül megadom neki, amit szeretne, de valamit valamiért alapon tennie is kell érte. Általában kérek cserébe valami apróságot.

Íme kettő példa minderre:

Egyik alkalommal egy búcsú szerű rendezvényen voltunk a városközpontban, jó kis nap volt, sokat mókáztunk. Mex ugrálóvárazott, Disney várba kóválygott Pötyivel, lufiállatkákat készíttettünk, fagyit ettünk, stb.. szóval elfáradtunk. Mielőtt hazaindultunk volna, beszaladtunk egy közértbe venni néhány apróságot, persze Mókus már próbálkozott az ölbe kéretszkedéssel. Mikor beálltunk a pénztárhoz, lepakoltam a pultra, majd egyik kezemben Mex kezével, a másikban az óriás felfújható kalapáccsal és a lufival vártuk a sorunkat. Mókus újra nekilátott: “Anya jössz” (ez azt jelenti, vegyél fel), mire én így szóltam: “ne haragudj kicsikém, nem tudlak felvenni, mert most anyának tele van a keze. Látod, itt vannak a lufi és a kalapács is”. Erre Mókus, némi habozás után megfogta a kalapácsot, kivette a kezemből, majd ugyanezt tette a lufival is, és megszólalt: “Anya jössz” :D

A másik eset egy gyógynövény szirup története. Mex annyira szereti a lándzsás útifű szirupot, hogy minden nap inná, ha hagynám. A cucc köhögésre van, arra tartogatjuk, ezért mikor kéri, mindig azt mondom neki, hogy “kicsim ez torokfájásra van, akkor kell inni, ha fáj a torkod és köhögsz” Ez megtörtént néhány alkalommal, mostanra viszont már úgy jön oda hozzám a kérésével, hogy: “Anya! fáj a torkom”  és persze köhög mellé kettőt :)

29 hónapos csemetémtől ezek számomra még elég új élmények, melyek igazi büszkeséggel töltenek el :)

Speak Your Mind

*