Csigucik…

Hugicám kapott egy szép nárcisz csokrot, melynek a szirmai közt megbújt két csigagyerek :) Nagyon kis helyesek voltak és megmondom őszintén, hogy azelőtt még nem igen mászott a kezemen csiguci :) Mókuskának különösen tetszett a dolog, nagyon élvezte a kis kúszó-mászók vonulását.

Nem szaporítom a szót, íme a fotók a két lurkóról:

Comments

  1. :))))))))

    es ime a cikk!!! jo kis kepek, Beni multkor egy eleven elo Katicat kotort elo a szajabol, mikor megkerdeztem hogy mit is eszik….:)

    kis lokottek!

  2. Katicát? Hát ez oltári :)))))))))

  3. Orulunk,hogy szarnyaitok ala vettetek a csigakat!mi csigabaratok vagyunk,setaink azzal telnek,hogy csigakat mentunk uttestrol,jardarol…majd kertekben biztonsagban tudjuk oket.Ilyenkor Donat mondja mindig”Mar biztonsagban vagy,siess a csaladodhoz haza!”

  4. Ez nagyon aranyos :) Mi is mindig “megmentjük” a csigákat. Szerintem is jó dolog a gyermekeket már egészen pici kortól arra nevelni, hogy az életet meg kell becsülni, akármilyen aprócska, jelentéktelen lényről is legyen szó… Nem engedem például, hogy agyontapossa a bogarakat, de még a pókokat is zsebkendővel megfogva kihajítjuk az ablakon. Egyedül a legyeket engedem Mókusnak, hogy légycsapóval kivégezze őket :)

Speak Your Mind

*