Dédike és Mamica Angliában…

Január 22-én megérkeztek az ősök :) Nagyim és Anyum. Petra virágcsokorral fogadta őket a reptéren, mivel nagymamám 75 évesen ült először repülőgépre! Szegénykém nagyon tartott a repüléstől, de végül beadta a derekát és rászánta magát. Csak miattunk tette végül fordult a kocka, mert még ő nyugtatta Anyumat, hogy ne féljen a gépen! Anyám parázott, pedig nem először repült, Nagyim pedig kényelmesen és nyugodtan végigülte az utat :) Elmondása szerint még tetszett is neki! Nem tudom, mire számíthatott, hogy korábban annyira félt, de szerencsére megnyugodott és már egyáltalán nem tart a repüléstől. Mikor megérkeztek, már este 9 óra körül járt, Csibével az ablakból lestük őket! Mókusom meglátta Anyumat, és máris vigyorgot!! Aztán bejöttek és lent összetalálkoztak, Csibe hangosan kacagott neki és nyújtózkodott, hogy hozzá akar menni. Annyira örült a nagyijának, hogy nem akart eljönni tőle :) Még az apukájához sem akart menni, csak a nagyival lenni :) Szuperjó két hetet töltöttünk együtt.

Elvittük őket a városi piacra, ahol robogót béreltünk Nagyimnak, hogy ne fáradjon el a gyaloglástól. Mielőtt elvihettük a shopping ridert, kisebb fajta tréninget tartottak Nagyimnak :)

Anyum itt vásárolt egy nagy halom fonalat és attól fogva megállás nélkül csak Mexinek kötött! Az eredmény: egy csíkos pulóver, egy sapka és egy inhüvelygyulladás. Mindez mindössze egy hét alatt :)
Ellátogattunk Southampton-ba és a Bournemouth-ba, az Észak-Atlanti Óceán partjaihoz. Nagyim még nem látott sem tengert, sem pedig óceánt, ezért hatalmas élményt nyújtott neki, mikor az autóban, végre kiértünk a házak közül és a dombtetőről elénk tárult a hatalmas víztömeg látványa. Gyönyörű volt, szegény Nagyi majdnem elájult :)

Néhány nappal később ellátogattunk a Salisbury Katedrálisba, amely amellett, hogy gyönyörű, sok más különlegesség is jellemez. Pl. Európa első, ma is működő órája található benne, amelynek nincsenek mutatói, de az órákat üti! Érdekesen néz ki. Inkább egy régi varrógéphez hasonlítanám :) Az épület alapköveit 1220-ban tették le, azonban a főépület megépítéséhez 33 évre volt szükség, ezért csak 1258-ban szentelték fel. Ekkor azonban még korántsem volt befejezve. További különlegessége a tornya. 123m magas, ez Nagy-Britannia legmagasabb tornya. Nagyi és Dédnagyi ámultak és bámultak, mert sosem láttak még ekkora “templomot” :) Valóban hatalmas! Nagyon tetszett nekik!

Utolsó napon a Windsor kastélyba készültünk, de aznap reggel Anyum és Nagyi bemondták az unalmast… hullafáradtak voltak és nem akartak menni sehova…. bánhatják, mert nagyon szép az a kastély. No de sebaj.. majd legközelebb. Bepakoltak a bőröndökbe (Anyám egy életre bevásárolt magának ruhákból :) ) , majd este mindannyian elmentünk egy tradícionális Angol pub-ba vacsorázni. Ha már az étterem tradi, akkor legyen az étel is az. Tehát fish&chips-et ettünk, azaz rántott halat sültkrumplival :) ha-ha, nem egy komoly kaja, de ezt szerették volna kipróbálni. Amíg itt voltak, egész idő alatt nagyszerű ételeket készítettünk, így most valami egyszerűre vágytak. Pl. megkóstolták a mézes bárányomat, amely Anyumnak nagyon izlett, de Nagyimnak annyira nem. Petinél a number one! Imádja! No de visszatérve a pub-hoz. Csibén és Tomin kívül mindenki halat evett. Csibe csirke nuggetseket falt, Tomi pedig steak-et. Jó kis vacsora volt, jókat beszélgettünk, jó volt együtt.

Este Dédike (így nevezzük a tardosi dédit) és Mami (Anyukám) együtt altatták el Mexit. Meséltek neki, amíg álomba nem szenderült.
Örültünk, hogy itt voltak. Jó volt velük! Mexi is nagyon élvezte. Rengeteget játszottak és sok-sok újat tanultak együtt.


Speak Your Mind

*