Egy szörnyű nap…

Tegnap volt életem legrosszabb napja… egy félreértés miatt lemaradtam Mókusom életének első színpadi szerepléséről… Igazán balfék voltam, de részben a hiányos angol tudásomnak köszönhetem, hogy nem voltam jelen az eseményen, mikor kisfiam a három király egyikét alakította az óvodához tartozó templomban… Ki a franc tudta, hogy a Christmas Play az Karácsonyi fellépést jelent? Az óvónők csak részlegesen (és persze futva) mondták el, hogy mi lesz, amit én teljesen összekevertem a jövő héten tartandó Christmas Party-val. Teljesen más hitben voltam, azt hittem, majd játszanak jókat, ünnepi témák, stb… No ezért voltam balfék… Mostanra, és egész hátralévő életemre berögződött, hogy a play-nek milyen további jelentései vannak…. Azóta a többi szülő által készített videókat és fotókat hajkurászom, hogy legalább annyit láthassunk a műsorból. Szóval.. mikor kiderült a (számomra) “tragédia”, könnyekkel küzködve, mégis erős anyukának mutatkozva öleltem keblemre csemetémet, aki persze friss 3 évesen úgy fogadott, hogy “nem volt nekem anya…” Gondolom mondanom sem kell, hogy majd’ megszakadt a szívem, de igyekeztem fékezni saját magam irányába tülemkedő dühömet (mégsem téphetem meg a hajam a gyerek előtt), majd millió “sajnálom, annyira sajnálom, anya nagyon sajnálja, stb…” és szörnyű szégyenérzet közepette hazajöttünk és elmeséltük Apának is a sztorit, aki persze szintén csak sajnálni tudta… Vacak egy helyzet volt és még mindig nem hevertem ki, de nagyon remélem, hogy legalább egy rövid videót sikerül majd megszerezni róla…

pixel Egy szörnyű nap...

Hozzászólások

  1. jajj, de borzasztoan sajnalom :((( annyira aterzem, hogy mit erezhettel! Szerencse, hogy a gyerekek konnyen megbocsajtanak :)

  2. Kedves tőled, hogy együttérzel… Azóta szerencsére nem emlegette, remélem nem fog rá emlékezni később sem… Nem valódi tragédia, de egy anyának mégis az…

  3. Kerekné Liszkai Laura :

    Kedves Helga!
    Azért mert Anyák vagyunk nem vagyunk tökéletesek, néha elfelejtünk dolokat, néha túl reagálunk apróságokat, vagy túl féltjük a gyerekünket…. de szerintem a Te kisfiad is tudja hogy szereted és nem direkt hagytad ki a fellépését és valószinű pár év múlva jót nevettek rajta, hogy Anya hogy is csiszolgatta az angol tudását! És tuti, hogy nagyon nagyon sok fellépés lesz még, amin fogadok hogy az első sorban fogsz ülni! :)

  4. Kedves Laura,
    Nagyon szépen köszönöm a kedves (és megható) sorokat :) Még a könnyem is kicsordult, mikor olvastam… :) Mégegyszer köszönöm!!

Mondd el Te is, mit gondolsz