Egyre nehezebb…

A harmadik trimeszter közepén kezdett nagyon nehézzé, súlyossá válni a pocakom, benne az egyre nagyobb, úszkáló Mókussal. Napról-napra sűrűbben kellett ellátogatnom a mellékhelységbe, mert Aranyhalacskám úgy döntött, bokszolónak készül és előszeretettel gyakorolt a hólyagomon. Hajolás? Futás? Gyorsabb séta? Hirtelen felállni? Aludni egy jót?  Ez mind a múlté volt. Úgy éreztem, ez sosem múlik el és mostmár mindig ilyen „rehabos” leszek. Ellensúlyozta azonban mindezt, hogy egyre inkább éreztem Őt. A kisbabámat. Kezdtem felfogni, mi is történik valójában. Az érzés leírhatatlan….

Speak Your Mind

*