Etetőszék vagy csatatér?

Nincs azzal probléma, hogy Mexem mindent lehajigál az etetőszékből (és persze máshonnan is), mert tudom, hogy ez a természetes fejlődés része és hogy a kicsik ezt nagyon élvezik. Majd csak megtanítom rá szép lassan, kellő türelemmel, hogy azt nem szabad. Addig is had csinálja, majdcsak megunja. Időnk, mint a tenger. A problémát az jelenti, mikor fiacskám a kezemből kiveri a kanalat SZÁNDÉKOSAN (ez tény, mert ahogy meglátja, hogy nyúlok felé a kanállal, máris harcba száll és bal kezecskéjével célba veszi a kanalat) , na ilyenkor már kiakadok. Ha pedig megfogom a kezét és szépen, nyugisan elkezdem (elkezdeném) mondani neki, hogy ezt nem szabad, rám néz, megfeszül és visít, mint egy malac. Elsősorban evés közben szokott ez előfordulni, hogy az amúgy tündéri gyermekem Mad Max-é változik. Tudom, hogy a foga miatt nincs étvágya és szívesebben játszik az étellel, minthogy bekapjon pár falatot. Nem szívesen ül nyugton, csak az anyukája kedvéért, az evésért pedig főleg nem. Bennem azonban ott tombol az elégedetlen anya, aki csak arra vágyik, hogy kisfiát jóllakottnak tudhassa. Próbáltam már sok „praktikát”, köztük a figyelemelterelést, játékot, dalolást, viccelődést, határozottságot…. olykor-olykor be is válik egy, de mivel Csemetém teljesen hangulatfüggő ezért sosem tudhatom előre. Persze, hogy máshol jól eszik, mert ott nem kénytelen etetőszékben ülni, hanem pl. a járókában, miközben áll, úgy etetik. Így nekem is eszik, csakhogy a cél nem az, hogy “menet közben” egyen, hanem nyugodtan az ő székében. Az ilyen-olyan figyelemeltereléssel is vigyáznom kell, mert könnyen rászokhat a gyerkőc és akkor már csak úgy fog enni. Tehát ez sem jó megoldás. Türelem és kitartás. Ezt kívánon magamnak :)

Speak Your Mind

*