First flight…

Először kicsit féltem, mert nem tudtam Mex hogyan fogja viselni a repülést. Azonban hős kisfiam ismét „Csodabébinek” bizonyult, mert semmi probléma nem volt vele egész úton! Játszadoztunk, énekeltünk, nézelődtünk, ettünk, ittunk, fotózgattunk, pihentünk, tehát nagyon is elvoltunk! Egy nyikkanás nem sok, annyi sem hangzott el és én iszonyatosan büszke voltam. Már-már úgy gondoltam, az önnön magamban tülemkedő büszkeségemet nem lehet tovább fokozni, mikor leszállt a gép és a mellettünk ülő fiatal,  elegáns hölgy, aki azon kívül, hogy olykor-olykor odapillantott a porontyomra, egész úton nem szólt hozzánk, így szólt hozzám: „Gratulálok ehhez az intelligens kisbabához! Nem csak okos, de nagyon szép is! Sok boldogságot!” Hát nekem sem kellett több, annyit még ki tudtam mosolyogva nyögni, hogy köszönjük szépen, de többre már nem voltam képes, mert a mellem akkorára dagadt, hogy már alig fért el a két ülés közt! Levegőt!!! :) Azelőtt sosem voltam még ennyire büszke, mint abban a pillanatban! És ez még csak a kezdet. Mi lesz később? :) :) :)

Speak Your Mind

*