Kis bevezető a hisztikorszakba…

Kisfiam e sorok írásakor csupán 17 hónapos, ezért a legtöbb esetben korai volna erről a témáról mélyebben írnom, de mivel Porontykám már most mutatja a hiszti “apróbb” jeleit, így egyértelműen azon kivételek közé tartozik, akiknél a dackorszak korábban kezdődik. Igazán akaratos és ha valami nem az Ő elképzelése szerint alakul, akkor irgalom az ott levőknek! Üt, ver, tép, harap, karmol, vergődik, visít, egyszóval igazán bevet mindent, hogy érzelmileg zsaroljon… A jeleneteket igyekszem jól kezelni, már amennyire ez lehetséges… Az első szabály, hogy megőrzöm a hidegvérem! Nyugodt maradok, mert ha én is izgatott lennék, esetleg kiabálnék, akkor azzal Mókusom elérné a célját és felhívná magára a figyelmet. Ezáltal máskor is megtenné, folytatná. A hiszti egyfajta figyelemfelkeltés a gyerkőcök részéről és ha megkapják, amit akarnak, akkor máskor is élni fognak a lehetőséggel! Az én módszerem, hogy ilyen esetekben elterelem a figyelmét egy kedvenc dallal, mondókával, bohóckodással, vagy egyéb, számára érdekes figyelemfelkeltéssel más tárgyak, dolgok iránt. Ha kell, felkapom és rohanunk egy kört a lakásban, közben énekelve és táncolva, végül pedig nagyokat kacagva. Nálunk működik! A korai időszakban mindenképpen jó megoldás, később pedig ígérem, hogy bevezetlek benneteket a további praktikákba!

Mi egyre jobban haladunk és kihívásként várom a kőkemény hiszti korszakot :)

A neveléssel kapcsolatos ötleteket Ranschburg Jenő Szülők könyve, illetve Dr richard C. Wolfson Szülők kézikönyve c. könyvekből merítettem

Speak Your Mind

*