Kegyetlen, de élmény…

Szörnyű érzés a gyermekünket szenvedni látni… még akkor is, hogyha apróságnak vélt dologról van szó. Bizony annak tűnhet, mégis ketten kellett, hogy lefogjuk Mókust, mikor a műtétje után be kellett kennünk a fütyköst… Letapadt a bőr és már fehér begyűlős problémák is előjöttek alatta, így muszáj volt belevágnunk a műtétbe. Fél évet kellett várnunk az időpontra, de megérte, mert fantasztikus ellátást és kedvességet, melegséteg kapott a District Hospitalban, amiért nagyon hálás voltam. Altatták szegénykét, vele voltam, mialatt “elgázosították”, hogy ne érezze a szúrást a vénába. Mikor ott feküdt, szorongatva a kék kutyusát, végig fogtam a kezét, majd mikor a kezébe adták a maszkot, amit ügyesen tartott magának a pofijához, két lélegzetvétel után rám nézett és így szólt: -Anya ez nekem nem jó…
Még épp a fülébe tudtam súgni, hogy itt vagyok vele és nem lesz semmi baj, nagyon szeretem, mikor becsukódtak a szemei és lebiggyedt a kis buksija. Ki volt ütve, egy pillanat alatt elájult a szentem… Nem bírtam erővel, mikor kifele jöttem az aneszteziológustól már potyogtak a könyneim… Fel is tettem magamnak a krédést… Jó ég… ennyitől így kiborulok? Talán nem is az volt a probléma, hogy altatták, én meg féltettem őt, hanem az a pár szó, amit azelőtt mondott nekem, hogy beszívott volna :D Most már vicces és próbálom úgy is tálalni, de akkor bizony vacakul éreztem magam. Azok a szemek….. Tündérkém mindössze néhány percet töltött a műtőben, majd kitolták az óriási, telibe festett fal elé, ahol a betegek altatás után ébrednek. Mikor a nővérek kitolták hozzánk, máris csajozásba kezdett és huncutkodott a csinos csajokkal. Fejére húzta a takarót, majd lerántotta és grimaszolt nekik. Imádták őt, ahogy mi is :)
Egy óra múlva hazamehettünk, kezünkben mindenféle kenceficével, egy kedves “hős Maximilian” kitüntetéssel és matricával, valamint sok -sok jókívánsággal és integetéssel.
A neheze ezután következett csak, mert estére a fájdalomcsillapító hatása elszállt, helyébe egy enyhe szirup maradt, amelynek nincs valami jó íze és még hatásos sem igazán volt…. Az első néhány napban szegénykémet ketten kellett, hogy lefogjuk, máshogy nem lehetett lehúzni és bekenni a kukacát. Muszáj volt megtennünk, nehogy a sebek miatt még csúnyábban letapadjon. No meg a fertőtlenítés miatt is szükséges volt mindez… sajnos. Szerencsére mostmár rendben vagyunk és Mókus magának csinálja ügyesen, minden este. A Tetran kenőcs sokat segített!!

pixel Kegyetlen, de élmény...

Hozzászólások

  1. Kerekné Liszkai Laura :

    Szegééénnyyy! :( Gyógyulást Neki! Félek hogy Ránk is ez vár, Noel 2 és fél éves és még mindig le van neki is tapadva… Reménykedem.

  2. Amíg nincs vele gond, addig nem piszkálnám… Mókusnak a huzogatások ellenére újra kezd letapadni, úgyhogy bajban leszünk, mert lehet, hogy megint meg kell majd neki csinálni, de én 5-6 éves koráig mostmár nem engedem, hogy hozzá nyúljanak, csak akkor, ha muszáj…
    Köszönöm az együttérző szavakat :)

Mondd el Te is, mit gondolsz