Keresztanya és a démon

Kinga unokanővérem megkért, hogy legyek a Blancsi keresztanyukája. Nagyon örültem a felkérésnek, mert még sosem volt ilyen cím a birtokomban. Augusztus eleje volt. Nem több, mint 5 napom volt, mivel hirtelen jött az ötlet. Vásároltam is Blancsinak „gyorsan” egy csodaszép fülbevalót. Nem kis munkámba került. Először az interneten próbálkoztam, elolvastam mindenféle ajánlást ezzel kapcsolatban és keresgéltem. Végül személyesen neki indultam és néhány üzletlátogatás után megtaláltam a megfelelőt, rögtön beleszerettem, ahogy megláttam.  A csajszi 6 hónappal született később, mint az én nagyfiam, de súlyban máris nagyon közel jártak egymáshoz! A kiscsaj még mindig duci és nagyon édes!! A keresztelő egy kis kápolnában volt megtartva. Dög meleg volt aznap! Büszke kerianyuként tartottam Blancsit, mikor buksijára folyatták a szenteltvizet. Mókustojásom egy rokon karjaiban hősiesen kivárta, míg anyukája más bébivel foglalkozik. Igazán jófiú volt a szertartás alatt, annak ellenére is, hogy folyt róla a víz….. pedig nem is őt kereszteltük. Egyetlen rossz emlékem a szertartásról, hogy -magamban- kiborultam, mikor a tiszteletes előtt térdelve a számhoz közelített a kehely, melyből előtte a sorban előttem levők, azaz számomra idegenek ittak. A tiszteletes letörölte ugyan minden ajak után, de az én érzékeny számnak ez egyenlő volt a nullával. Gondolkodtam is rajta, hogy talán meg kellene köszönnöm és visszautasítanom a “borkóstolót”. Gondoltam, majd arra hivatkozok, hogy vezetek, de aztán antiünneprontó lévén nem akartam elsütni ezt a számomra nem is annyira vicces poént, hátha nem mindenki értékelné a humoromat abban a pillanatban. Így hát hős keresztanyaként ezt is megtettem az én kis Blankámért. Nagy dolog volt ez részemről, mivel ősidők óta havi szinten küzdök a herpesz démonával. Gondolom, mondanom sem kell, hogy másnap kis hólyagocskák díszítették az alsó ajkamat… Azonban mégsem mérgelődtem, mint azt máskor tenni szoktam. Büszke keresztanyuka voltam, és nem bántam.

Visszatérve a keresztelő napjára, szép volt nagyon együtt lenni a családdal és újra látni a távoli rokonságot is, akikkel más gyerekkorom óta nem találkoztam. Kinga nagyon jól megszervezte a napot. Minden tökéletes volt. A ceremóniát követően ebédelni mentünk egy étterembe, annak is a kerthelységébe. Szuper volt a légkör, a kaja és a kiszolgálás is! Csibém az odaúton elaludt, szegénykém még mindíg izzadt, konkrétan patakokban folyt róla a víz. Kb 35 fok volt. Remélem hamarosan meg tudjuk tartani az ő keresztelőjét is. Ehhez a keresztszülőkkel, azaz Pötyivel és Scouttal együtt Magyarországon kell lennünk. Valószinüleg a következő év nyarán megtartjuk! Mindenesetre (mivel korábban még nem nagyon voltam keresztelőn) ebből sokat tanultam. Hasonlóképpen szervezem majd Csibénkét is. Köszi Kingus az ötleteket :)

Speak Your Mind

*