Ki hol lakik? (Szabó Magda)

Hátán tarka csíkocska, hol lakik a gyíkocska?
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában,
Ki-kipislog nézeget, lesi a szép kék eget,
mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.

Hát a róka hol lakik? A lakása róka-lik,
oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik.
Lenn a lyukban megpihen, amikor elfárad,
csirkehúsról mesélget, három kisfiának.

Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt.
Be sötét a lakása, sosem éri a nap.
Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya,
álmos kis feje alatt falevél a párna.

Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére!
Hogyha lenéz, meglátja, mi fő lenn ebédre.
Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát,
ő mást ad a két fiának, békát meg gilisztát.

Hát a mackó hol lakik? Házát hol leled?
Óriási kertje van: a zúgó rengeteg.
Télen, hogyha szél dudál, barlangjában szundikál,
nyáron járja a hegyet, édes málnát szedeget.

Hol lakik a méhecske? Háza be fura!
Nincsen annak ablaka, csak egy kapuja.
Úgy hívják, hogy méhkaptár, nemcsak ház, de mézraktár:
amit hord a méhecske, ott gyűlik a mézecske.

Hol lakik a halacska? A lakása tavacska,
tenger, folyó, kék patak, lenn lakik a víz alatt.
Vízben alszik, vízben kel, vízi nótát énekel,
vízből van a párnája, buborék a labdája.

Hol a bagolylakása? Egy vén tölgyfa odvába’.
Ott lakik a homályba’, nincsen neki lámpája.
Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel,
nézi-nézi az erdőt, óriás szemével.

Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása,
ha elindul sétálni, vele megy a háza.
Kövön-földön gyalogol, fűszál a hintája,
tapogatja az utat, két kis szarvacskája!

Az őzike merre él? Vajon hol lakik?
Ágyát erdő közepén pázsitból vetik.
Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába,
bársony füvön illan át barna kis patája.

Hát a nádirigónak merre van a háza?
Sűrű nádas rejtekén fészek a lakása.
Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát,
s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.

Speak Your Mind

*