Móka az élet…

Apuméknál különösen, mert mindíg kitalálnak valami szórakoztatót Mókuskámnak. Ezúttal traktorozhatott kicsikém és birkákat simogathatott :) Iszonyatosan jól érezte magát, legalábbis a traktoron. Tulajdonképpen egy fűnyírótraktorról van szó, amelyre szivesen csücsült fel Manókám és tekergette a kormányát. Papája szorosan mellette volt, vigyázott rá és segített irányítani a gépezetet :) Le sem lehetett vakarni onnan. Hagytuk hát, had szórakozzon.

Végül aztán Mókus megunta és mehettek tovább Papával a következő látnivalóhoz, a birkákhoz. Hát, mondanom sem kell, hogy azok is mély nyomot hagytak Csemetémben… először nem volt semmi probléma, azonban mikor közel mentek és az egyik bundás hangosan felbőgött, akkor Csibém olyannyira megilyedt, hogy azonnal legörbült a szája és sírni kezdett. Szegényt alig lehetett megvigasztalni. Utána próbálkoztam azzal, hogy utánozom a szerencsétlen birka hangját, de mikor meghallott a számból a hasonló hangot, Csibém akkor is sírásba kezdett. Fáradt volt és fruszrált, de azért megnyugodott. Később már semmi probléma nem volt, nem fél az állatoktól.

Speak Your Mind

*