Mókus óvodába megy…

Hát ez is elkövetkezett… Az idő sajnos megállíthatatlan… bárcsak konzerválhatnám, csak még egy kicsikét…. Szerettem volna minél későbbre tolni az időt, mikor Mókuska már nem velem mókázik nap-mint nap, hanem az ovi falai közt, új emberek társaságában telnek majd a napjai… Mindenképpen három éves kora után szerettem volna ezt a lépést megtenni, azonban csemetém már idén tavasszal mutatta igen erős jeleit annak, hogy “menne”. Igényelte a társaságot, probléma nélkül, nagyrészt önállóan játszott a játszócsoportos látogatásaink során és már tudtam, hogy hamarosan el kell engednem őt… Túl érzelgős volnék? Lehet, de nem bánom… egyáltalán nem. Jó néhány könyvet olvastam már el, melyekből sokat tanultam a 3 éves leválásról és hogy milyen hatással van a szülő-gyermek kapcsolatra, ha ez ennél korábban, vagy inkább úgy mondanám, idő előtt következik be. A 3 éves határ természetesen nem fix, mert vannak gyerekek akik korábban és vannak akik pedig később készülnek fel a szülőtől való leválásra. Nos… Július végére bebizonyosodott számomra, hogy Mókusnak mennie “kell”. Az augusztus részben arról szólt, hogy csemetém megismerte az oviját, az embereket és az új környezetet, valamint a nyári foglalkozások során megtörtént a beszoktatás is. Heti egy alkalommal jártunk, az első két alkalommal végig vele voltam, majd a harmadiknál már 3 órára “eltűntem”. Ott voltam, csak ő nem tudott rólam. Egy melléképületből lestem, ahogyan az udvaron játszik, majd néhány óra elteltével végül lebuktam, mert simán rámnyitotta az ajtót :) A kis kíváncsi… :)
Az első valódi ovis nap Szeptember 9-én, pénteken volt. Még nem mertem otthagyni őt, annak ellenére sem, hogy a beszoktatás alatt szinte minden zökkenőmentesen zajlott. Az ovi felső udvaráról, egy nyitott házikóból figyeltem őt, mikor az udvaron játszottak. Az idő többi részében a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyvet olvastam és azon agyaltam, vajon jól csinálom-e? Nem lehetek tökéletes anya, nem is akarok az lenni, de való igaz, hogy minden porcikámmal törekszem arra, hogy Mókuskám gyermekkorát fantasztikussá tegyem, mindemellett pedig jó nevelésben részesítsük. 9-től 1-ig volt bent az oviban, mikor érte mentem, azt a pillanatot sosem felejtem el! Rámnézett, majd csak gondolkodott… ebben a pillanatban egy picit berezeltem, mert Ranschburg Jenő – Szülők könyve,, c. remekmű, illetve a Kicsikről nagyoknak 1. c. könyv óta tudjuk, hogy valójában ez a legjobb teszt arra, hogy a gyermek és a szülő között kialakult-e az a bizonyos kötődés. Ha a kicsi rápillant a szülőre, majd szemrebbenés nélkül játszik tovább, akkor bizony gond van, amely valószínűleg már helyrehozhatatlan…  Ha azonban a lurkó örül és odaszalad, akkor örülhetünk, mert jól csináltuk, amit csináltunk. A könyveket azért soroltam fel, mert ez a három “alap biblia” számomra a gyermeknevelést illetően.
Szóval Mókus hezitált körülbelül 10 másodpercet (ami nálam egy örökkévalóságnak tűnt…), majd odaszaladt hozzám, mire én az ölembe vettem. Átölelt és így szólt: “Anya itt vagy! Szeretlek! :) No ekkor tört el a mécses… legurult néhány könnycsepp, mert annyira örültem ezeknek a szavaknak, azt hittem, hogy ennél nem lehet jobb érzés… Egészen a következő péntekig… Az a nap már élesben “anya mentesen” zajlott, függetlenül attól, hogy már az előző alkalommal sem tudott az ottlétemről. Ezúttal 9-től 3-ig volt az oviban. Mikor érte mentem mosolygott, odajött hozzám és átölelte a lábam, majd így szólt: Hiányoztál! :) Ezt a szót azért véstem még mélyebben az emlékezetembe, mert amíg a “szeretlek” elhangzik minden nap, addig a “hiányoztál”-t nem használjuk olyan gyakran, mivel nem voltunk távol egymástól. Tény és való, hogy mikor ő az apukájával volt, mikor én egy-egy órára távol voltam, mikor hazaértem úgy üdvözöltem, “hiányoztál”, azonban az ő szájából csak ezalkalommal hallottam először. Talán ezért is tölött el olyan jó érzéssel, mikor kimondta. Fantasztikus volt, hát van ennél jobb érzés?

Mókus mindkét alkalommal remekül érezte magát mind a saját, mind pedig az óvónők elmondása szerint is. A második pénteken volt egy kis balesete. Elesett és picit felsértette a kezét és sírt, majd elaluldt az óvónéni vállán. Erre nem voltak felkészülve, így lefektették, majd másfél óra után pisisen ébredt fel. Az én hibám volt, mert nem készítettem fel őket arra, hogy ha esetleg elaludna, akkor kelleni fog a pelus. Szerencsére a tartalék ruhája mindig nála van, így gond nélkül átöltöztették a száraz alsónaciba és nadrágba.

Az étkezésekkel kapcsolatban az elején leszögeztem az óvónőknek, hogy tízóraira nem kaphat mást gyümölcsön kívül (semmi keksz), különben nem ebédel. Így van ez itthon is sajna… Tehát így is tettek, az ebédjét pedig gyönyörűen megette. Angliában a szokás szerint ebédre nagyrészt szendvicsezés megy, így Mókus is friss sajtos szenyót és zöldségeket majszolhatott.  Uzsonnára pedig friss és aszalt gyümölcsöket,  valamint egy kis kenyérropit kapott.

A nyelvtől kicsit tartottam, mert úgy éreztem, talán nincs megfelelően felkészülve angolból, azonban az óvónénik elmondása szerint nagyon ügyesen megértette magát, valamint szinte minden utasítást és tárgy nevét megértette, amit mondtak neki. Persze mindemellett be nem áll a szája, egész nap magyarul dumált nekik, de készítettem egy listát, fonetikusan leírva a magyar megfelelőt, hogy megértsék, mit akar, ha valamit nagyon szeretne.

Szóval ennyi volna a “rövidke” beszámoló az első két ovis napunkról. Remléem, hogy a későbbiekben sem lesz probléma, nem szedünk össze bacikat és hogy Mókusom továbbra is élvezni fogja az óvódában eltöltött mókás perceket.

Comments

  1. Kedves Helga!!

    Teljes átérzéssel olvastam gyönyörű sorait,..mert ennyi év távlatából is képes volt azt az érzést visszahozni,amit én éreztem anno gyermekeim első ovis napjainál.Engedje meg,hogy gratuláljak Önnek,mert az Ön által felsorolt alapműveket maximális mértékben át tudta ültetni gyakorlattá,s a sorok mögül is kiviláglik ,hogy Ön nagyon jó ANYA!!!
    A gyönyörű Mókuskához külön gratulálok:-))

  2. Kedves Ildikó!
    Nagyon szépen köszönöm a kedves sorait!
    Örülök, hogy tetszett Önnek a cikk és hogy sikerült ezzel visszavarázsolni néhány múltbéli szép pillanatot :)
    Nagyon szép napot kívánok!

Speak Your Mind

*