Montessori ovisok vagyunk :)

Mókus Április közepén kezdte el a montesszori oviját. Múlt szeptemberben már ebbe az óvodába szerettem volna beíratni, de mivel nem volt hely, csak várólistára kerülhetett. Elkezdtük a Manor Farm ovit, amely hagyományos, kedves, csiganyálas… Igen… reggelente csillogott náluk a szőnyeg, mert a mesztelencsigák esténként bejrják a termeket… Kedvesek voltak, de valahogy nem az igazi… Heti egy napot hordtam Csibémet, majd januárban kaptam a telefont a Kingfisher Mondessori Nursery-ből, hogy Áprilistól megüresedik náluk néhány hely és szeretettel várják a fiamat :) Őrült boldog lettem, alig vártam! Februárban aztán két hónapra hazautaztunk, családoztunk, nagymamáztunk, oviztunk… Kipróbáltunk kettőt is, de Max-nek egyik sem nyerte el a tetszését. Nem kívánom minősíteni a magyar óvodákat, hisz nincs is miért. Nekem bizony fantasztikus emlékeim vannak a tardosi oviból, a csodálatos óvónénikről, akiket nagyon szerettem. Furcsa, hogy minél idősebb leszek, annál több emlékem bújik elő több tízéves rejtekéből. Jól észrevehető különbségeket azonban szeretnék megemlíteni: az angol ovik a magyarokhoz képest enyhén szólva kevésbé zajosak. Meglátásom szerint a gyerekek sokkal nyugodtabbak külföldön és kevésbé rendetlenek, valamint szófogadóbbak. Fogalmam sincs, pontosan mi okozza a különbséget, talán az ősi mentalitás, nevelési elvek… Ez azonban sokkal mélyebb, kényesebb téma, amelybe nem szívesen folynék bele, hisz ez a cikk, ez a napló nem erről szól. Őszintén örülök, hogy megéltem és része lehettem a Magyar óvodáknak, viszont boldog vagyok, hogy a gyermekemnek lehetősége van külföldön eltölteni az ovis éveit.

Áprilisban tehát elkezdtük, egyetlen könnyes reggelt leszámítva gond nélkül ment a beszoktatás. Az óvónénije egy tünemény, aki az első hónap után szinte többet tudott a fiamról, mint én magam :) Persze túlzok, de ell kell hogy mondjam, káprázatos, hogy mennyire odafigyelnek, mennyi mindent megtudnak egy kicsi személyiségéről ily csekély idő alatt. Lenyűgöző! A nevelés elképesztően jó, szinte tökéletes! Mókus napról napra jobban beszél angolul, mellette illemtudó és nagyon-nagyon ügyes! A gondosan megszervezett rendszeresség szemmel láthatóan a gyermekek javára válik. Programok, mint például írni-olvasni tanuls, kreatív tevékenységek, torna, illemtan, szocializálódás, közös- és önálló játékok. Mindebbe bele tartozik, hogy a lurkókat gyensúlyozni tanítják, egylábon ugrálni, gombot bekötni, cipőfűzőt megkötni, orrot törölni, cipőt felvenni, vagyis próbálják önállóságra nevelni, amivel itthon én magam is nagy sikerekkel próbálkozom. Nem csinálják meg helyettük az alapvető dolgokat -mint például a cipzár felhúzása-, hanem megmutatják, gyakoroltatják, a sikert pedig jutalmazzák.

Minden egyes gyerekről komoly naplót vezetnek, melyben leírják, mit tanultak eddig, hol tart a csöppség, hogy áll a mentális ill. fizikai fejlődésben, mit tud már, hány százalékosan az átlaghoz képest, illetve hogy mik a következő lépések, célok. Mindez fényképekkel, a megtörtént események emlékeivel dúsítva, hogy a szülő számára óriási öröm legyen olvasni :) Bizony én magam sem tudom letenni, amíg be nem fejezem, mikor kikapjuk az oviból egy-egy hétre :)

Mókus ovija alapítvány óvoda, így örömmel segítem őket különféle támogatásokkal, részt veszek a különböző pénzgyűjtő eseményeken, hozzájárulok, hogy ezek sikeresen működjenek. Az idei év első időszakának végeztével (most épp ősziszünet van) elmondhatom, hogy aktív tagja vagyok a szülői körnek, segítségemmel színesebb és picivel jobb oviba járhat a kisfiam :) Mi mást adnék nekik, mint kreativitást? :) Hordok nekik kézműves projekteket (legutóbb a pókocskát, melynek óriási sikere volt) készre nyomtatva, hogy máris neki lehessen állni a szabásnak-ragasztásnak, különböző eseményekre készítek meghívókat, azaz a grafikus tudásomat adom nekik, valamint hobbiból készített fülbevalóimat ajándékozom nekik, melyet egy-egy esemény során értékesítenek, a bevételt pedig 100%-ban megtarthatják. Szóval sajátosan igyekszem támogatni, segíteni őket.

Mókuskának még ez az éve van hátra, mert jövő szeptembertől iskolás lesz az én kisfiam… bizony. Itt 4 éves kortól már iskolába mehetnek a gyerekek, de persze mindezt nem úgy kell elképzelni, ahogy otthon zajlik. Az iskola alsó tagozata olyan, mint az óvoda, játékos tanulással dúsítva. A gyerekek imádnak iskolába járni, teljesen más az egész, mint otthon. Erről azonban majd egy év múlva… ;)

Speak Your Mind

*