Nagy “kirándulás”

Utunk hazafelé izgalmas volt és élményekkel teli. Autóval vágtunk bele, csak mi hárman. 2000 km, félúton egy Berlin hétvégével. Párocskám unokatestvére és a családja él, így náluk húztuk meg magunkat. Pénteken kora délután indultunk és másnap reggelre már ott is voltunk Németország fő fő városában. Eginek és Mariannak két (már nagyon) nagy fia van, René és Marci, akik szó szerint oda vannak Mexiért :) Nem győzték babusgatni őt, sőt egyenesen vitáztak azon, hogy a városban való kóválygás során ki tolja a babakocsit, amelyben Kismókusom csücsült. Igen meg voltam kímélve, babakocsit nem nagyon tolhattam azon a hétvégén :)

Utunkat vasárnap késő este folytattuk, éjjel utaztunk, hogy Mókusnak könnyebb legyen, mer olyankor úgyis alszik. Aludt bizony, egész éjjel. Reggel megálltunk egy szusszanásra és kisebb tornára, reggeliztünk, majd egy 101 Kiskutya és egy Némó nyomában után megérkeztünk Tardosra :) Párom hősiesen végigvezette az utat, én bevállaltam az utolsó 20 km-t :D Mókus már ismerte arra a járást és már a falu elejétől be nem állt a szája: Mama-mama!! Csak ezt hajtogatta :) Valamiért borzasztóan imádja a tardosi öreganyját :) Ica-mami szintén repesett az örömtől, hogy végre nem csak Skype-on keresztül láthatja egyetlen kisunokáját, és máris megkezdődött a bandázás együtt :) Anyukám nem egyszerű eset! Imádja a gyerekeket és ért is a nyelvükön. Nem csoda hát, hogy a saját unokája imádja :) No meg aztán még a pocakomban is szinte minden nap hallotta a hangját, mert Anci egy pár decibellel amúgy is hangosabban beszél, mint az átlag ember :D

A következő napok egyikében pecázás volt a program. Anyuék Petit és Mexit is magukkal cipelték, tehát nekem maradt a feladat, hogy értük megyek, miután elintéztem a teendőimet (pedikűrösnél is voltam… végre óóóóhhhhh). Mókuci szeret pecázni, Anyum már korábban is elvitte néhányszor. Ezúttal sem volt másképp, nagyon jól érezték magukat mindannyian. A vicc azonban most következik az egészben. Családi egyterűnkkel a fiúkért mentem, eddig nem is lett volna semmi gond, azonban kifele nem kellett volna kikerülnöm a keskeny úton húzódó sártócsát, mert az autó megcsúszott és félig belelógott a tóba… olyannyira, hogy ha meglöktük volna, akkor borult volna bele az egész az oldalára a meredek parton. Azonnal kiszálltunk mindannyian, majd segítséget hívtunk. Nagy tanácskozás közepette végül el kellett döntenünk, hogy előre, vagy hátra induljunk-e meg… előre! Így döntöttünk… és milyen jó, hogy így tettünk! Sikerült kimenteni a járgányt és ezzel megmenteni az életemet és valószinüleg a nyaralásunkat is :)

Az első hétvégén esküvőre voltunk hivatalosak, mégpedig Párom egyik öccsének, Csabinak és kedvesének, Csillának a mennyegzőjébe. Csabi beceneve Villám, így a párt egyszerűen Csilláméknak szólítjuk ezentúl :D Szóval a Csillám esküvő király volt, sokat mulattunk :) Mókusom volt a party ördöge, megállás nélkül csak táncolt, felnőtteket megszégyenítő energiával bírva!

Pár héttel később egy újabb esküvőn vehetett részt Mókusom. Anyum volt meghívva egy kedves ismerősünk lakodalmába, ahová magával vitte kisunokáját is. Volt ott is nemulass, sőt, még a poprávkára is hivatalosak voltak, ahová már én és a kamerám is elkisértük őket. Mex annyira belelendült a táncba, hogy valósággal tüntetett, mikor a zenekar abbahagyta egy-egy percre, hogy kifújják magukat :) Annyira nyomta a kicsike, hogy két kislány, egy kb 6 éves és egy 4 év körüli odajöttek hozzánk, majd a nagyobbik ezt kérdezte: “Az unokatestvérem szeretne táncolni a kisfiúval! Szabad?” Naná hogy szabad! Ha-ha, annyira édesek voltak, majd miközben csemetém a nagylánnyal ropta a táncot, az idősebb odaszólt nekem: “Ebből ma még lánykérés lesz” Hát ez volt a csúcs! Hatalmasat mulattunk ezen :) Édesek voltak nagyon :) :)

Ismét találkoztunk sok-sok ismerőssel, baráttal és a rokonság szinte összes tagjával. Jártunk velük strandon, a Malomvölgyben és még az állatkertben is. Sokat “családoztunk”, élveztük a hazalátogatásunk minden pillanatát.

Apuméknál, előzetes megbeszélést követően sikerült összefutnunk Kinga unokanővéremmel és családjával, így végre láthattam az én kis keresztlányomat, akivel akor már egy éve nem találkoztam.

Peti sajnos csak 2 hétig maradt velünk, mi pedig Mókussal egészen szeptember elejéig boldogítottuk az otthoniakat, majd repcsivel utaztunk vissza… haza a második otthonunkba.

Speak Your Mind

*