Nyűgösen, bár van vigasz…

Az utolsó két hét már nagyon nehéz volt számomra. Ez főleg az epegörcseim miatt volt, melyre akkor azt hittem, hogy Cukorborsóm nyomja a májamat. Ha a drágalátós orvosom tájékoztatott volna arról, hogy az az epém és nem a májam, nem nyomja senki, ráadásul még tenni is lehet ellene azzal, hogy nem eszek olyan dolgokat, melyektől görcsöl az epe, akkor oda figyelek arra, hogy mit eszem és nem kínlódtam volna. Hát sajna nem így alakult. Szenvedtem, de azért kibírtam, annak ellenére, hogy a fájdalomtól már alig tudtam aludni. Enni, inni is csak nagyon keveset, pisilni viszont minden 5 percben, és ez nem túlzás! Már nagyon vártam, hogy túl legyek rajta és végre kint legyen a bébicseki. Peti persze sokszor felvidított, mikor Dart Vader hangon beszélt az akkor még pocaklakó Mexinek, vagy mikor kedvesen “anyahajó”-nak szólított :) Tudtam, hogy “kissé” pufók lettem, de akkor nem számított. Még szerencse, hogy szorult belém némi humorérzék…
Elérkezett November 7-e! Totál nyűgösségem mellett jött egy hívás, amely derűssé tette a napomat! Melus hívott a kórházból, néhány órája megszületett a kislánya!!!!! Hihetetlen érzés volt, hogy képes volt ez a lány arra, hogy 2-3 órával a szülése után felhívjon és röviden elmesélje az élményét! Annyira imádom! Kislánya lett, a neve Zoé. Pontban délben született 2960 grammal és 53 cm-rel. Felemelő érzés volt, hogy megszületett a barátnőm kislánya!!! Kezdtem izgatott lenni!! :)

Speak Your Mind

*