Rend a lelke…

Ki ne szeretné, hogy a gyermeke rendszerető legyen és ne hagyja szanaszét a dolgait? A jó hír az, hogy van rá mód, hogy játékosan kialakítsuk gyermekünkben a szép és a rend szeretés iránti érzetet, de ezt a folyamatot már egészen apró koruktól el kell kezdeni. Ha időben válik napi rutinná a rendrakás, akkor ez belerögzül a picik agyába és később is rendszeretők lesznek. Nem nehéz a dolog, mégis összetett, szóval fontos, hogy odafigyelj néhány dologra…

Én személy szerint “rendmániás” vagyok…. legalábbis a húgom szerint, aki jelenleg velünk él. Ő ennek épp az ellenkezője: “rendetlenség-mániás” Felmerül itt a kérdés, hogy miért is van az, hogy egy ugyanott és ugyanúgy nevelkedett testvérpár hogyan lehet ennyire különböző… A válaszom erre az, hogy egyszerűen különbözik a vérmérsékletünk, amiből az adódik, hogy fel kell ismerni ezt a különbséget és azok szerint kell nevelni a gyerkőcöket. Mi ugyanazt a szigort kaptuk, ráadásul Édesanyánknak sajnos nem volt erőssége a következetesség sem. Hogy megértsd, mire is gondolok, egy ehhez kapcsolódó, fantasztikus videót láthatsz a Pszichológia című cikkem végén!
Véleményem szerint normális határokon belül vagyok olyan, amilyen. Amit megkövetelek, az csupán annyi, hogy mindenki pakoljon el maga után és amihez hozzá nyúlunk, az kerüljön is a helyére, ha már nem használjuk.

Mikor kezdjük?

Természetesen mindezt a rendrakásról szeretném megtanítani gyermekemnek is. Hogy korai-e 2 évesen? Egyáltalán nem! Sőt! Már réges rég el kellett kezdenünk ahhoz, hogy valóban sikeres legyen a rendre való nevelés. Az én tapasztalatom és eddigi tudásom szerint kb 1 éves kor körül már el lehet kezdeni együtt elpakolni a játékokat, amikor már képes a kicsi utánozni és megért néhány kérést is. Mókusom nagyon ügyes volt már egy éves kora körül is és örömmel megtette, amire kértem!

Példamutatás nélkül nem megy!

Az első és leges legfontosabb szabály, a jó példamutatás! Enélkül nem fog menni, bármennyire is erőlködnél! Hogyha a pici rendszeresen szép rendet lát maga körül, akkor később maga is az ilyen környezetben fogja jól érezni magát! Ennek következményeképpen eleinte sokkal szívesebben megteszi, amire kéred, később pedig már magától is elvégzi a napi rutinfeladatát.

Türelem, amely rendet terem…

Muszáj türelmesnek lenni és szép szavakkal, higgadtan, játékosan hozzá állni a rendrakáshoz, különben a kicsi könnyen kedvét vesztheti benne és akkor szintén lőttek a rendre nevelésnek. Ha leragad egy játéknál, amit épp eltenni készült (legalábbis én ezt vártam tőle), akkor megmutatom neki, hogy hol a helye, hová kell tennie. Esetleg hozzá teszem, hogy a (például) mackó már nagyon fáradt és szeretne visszaülni a polcra, ahol aludni szokott.

Ne zavard a játékot

Játék alatt nem jó megzavarni a kicsit. Nem muszáj úgy nevelni őt, hogy csak akkor veheti elő a következő játékot, ha eltette a korábbit, mert azzal szintén csak kedvét vesztené, vagy belezavarodna a dolgokba. Jó, ha van a lurkónak egy játszósarka, ahol kedvére rámolhat és rendezkedhet, ezután pedig elég, ha este elpakoltok mindent. Természetesen itt is hozzá kell tennem, hogy van kivétel, mikor szándékosan szét hajigálja a játékait, könyveit. Ezt én sosem hagyom, hanem rászólok, hogy tegyen vissza mindent a helyére. Ilyenkor is segítek neki, igyekszem jó példát mutatni és higgadt maradni!

A következetesség itt sem maradhat el!

Nagyon fontos a rendszeresség és a következetesség, ezért igyekszünk betartani egy rendszert és úgy ütemezzük a rendrakást a napirendbe, hogy az rutinná váljon Mókusom számára. Következetesnek lenni minden téren nagyon-nagyon fontos, ez alól  a rendrakás sem kivétel.

Aktívan részt kell venni a munkában

Nem számít jó megoldásnak, ha elmondod neki mi a feladata, majd hátradőlsz a karosszékben és nézed, mit csinál. Muszáj energiát és időt szánni erre a napi rutinfeladatra, és együtt elvégezni mindezt, különben nem lesz eredményes a rendre nevelés.

Az ellenkezője éppúgy fontos, hogy ne csináld meg helyette a rámolást! Az úgy nem működik, hogy  elmondod, mit vársz el tőle, majd pedig te magad elvégzed helyette a feladatot. Csináljátok együtt és játszva, de nagyon fontos, hogy erőltetni nem szabad, nehogy később megutálja az egészet! A picik nagyon szeretnek rámolni és okos szavakkal nagyon jól lehet hatni rájuk! A cikk végén leírom, hogy mi otthon hogyan csináljuk a rendrakást!

Kis segítség – nagy segítség

A házimunkába már egész kicsi, kb 1-1.5 éves kortól be lehet vonni a gyerkőcöt! Ilyenkor még nagyon élvezik, hogy segíthetnek és ha megadjuk nekik ezt az örömet, akkor ez a lelkesedés később sem fog sokkal alább hagyni. Mi például közösen rámolunk be- és ki a mosógépből, mosogatógépből, együtt teregetünk, együtt főzünk. Ez utóbbi annyira egyszerű! Mex a kis sámliján ott áll mellettem a pultnál és segít, amiben csak tud. Például bármilyen zöldséget darabolok, azt hagyom, hogy ő bepakolja egy kis tálba, majd azt beleöntse az edénybe, amelybe el fog készülni. Én szeletelek, ő pakolja. Hagyom azt is, hogy ő borsozza és sózza meg az ételeket, adogassa nekem az eszközöket, hozzávalókat. A konyhán kívül például a pörtörlésben és porszívózásban is szívesen segít nekem a kisfiam. A porcicájával utánozza, ahogyan dolgozom, a porszívó elől pedig elpakolja a mozdítható kis szőnyegeket és a kisebb bútordarabokat, stb. Mindenben segíthet, amiben csak tud!

Sorsdöntő nevelés…

Itt még muszáj hozzáfűznöm, hogy nagyon-nagyon sokan ott rontják el a gyereknevelést, hogy mindent megcsinálnak a gyerek helyett. Szó szerint kinyalják a fenekét, elkényeztetik és majmolják  a csemetéket, nem nevelik bele, hogy maguk körül, a saját dolgaikat tekintve igenis rendet kell tartani. Az mind szép és jó, hogy megcsinálom helyette, hiszen az én gyermekem és ezért (?) vagyok az anyja (természetesen minden anya szívesen meg is tenné), csakhogy ez esetben ne lepődjön meg senki, ha a gyerek már 5-6 éves korára visszafordíthatatlanul, halmozottan trehány lesz. Ez így működhet egészen addig, amíg a gyermek ki nem repül a családi fészekből, mert az igazi gondok csak ezután jönnek és itt főleg a párkapcsolatokra gondolok. Az ilyen elkényeztetett és rendetlen férfiaknak (mert általában a fiúkról van szó, hiszen ők azok, akik helyett anyuci mindent megcsinál) komoly problémát jelenthet találni egy párt, aki elviseli az addigi évei során felhalmozódott rossz szokásokat, mely ekkorra már beépült a személyiségébe. Nem kevés esetben váló ok az ilyen fajta magatartás, melyet tulajdonképpen a férfi nem is ért meg, hiszen neki az a normális! Ha körül nézel az ismeretségi körödben, családodban, biztosan meg tudsz említeni egy, vagy több olyan nevet, akire ráillik a “szörnyen rendetlen” jelző! Nos.. ha lehetőséged adódik beszélni ennek a személynek az édesanyjával, akkor kérdezz rá bátran, hogy ő mindent megcsinált-e a gyermeke helyett! Rendet rakott-e a szobájában, elpakolt-e utána a konyhában, stb. A válasz nagy valószínűséggel igen lesz, feltéve, ha őszinte! Tulajdonképpen az ilyen esetekben nem mondható 100%-osan, hogy az édesanya a hibás, mivel nincs tisztában a tetteinek a következményével. Azonban ha érdekel a gyermeked jövője és dolgos, rendszerető embert szeretnél nevelni, akkor muszáj megtanítanod őt arra, hogy tartson rendet maga körül, valamint érdemes bevonni őt a házimunkába is! Ha egész pici korától engeded, hogy segítsen a ház körül, akkor később is szívesebben fogja megtenni ugyanezt!

Ahogyan mi csináljuk:

 Reggelente, miután elvégeztük a fürdőszobai teendőket és felöltöztünk, Mókus kiválasztja, hogy aznap mivel szeretne játszani. Mindig hagyom őt választani! (Ne mi akarjuk helyette eldönteni, hogy mivel játsszon!) Mexinek külön kosarakban vannak a különböző játékok, mint pl. kisautók, vagy a nagyobbak, vonat és sínek, Lego, kirakók, kézimunkák, stb. Választ közülük egy, vagy két félét és azt visszük le a nappaliba, azzal fog(unk) játszani egész nap. Ott aztán az ő kis sarkában (ahol vannak állandó játékok is, mint pl. könyvek, vagy rajztábla, kis asztal székekkel, stb) kedvére tologathatja, rakosgathatja és használhatja a dolgait, a nap végén viszont, a fürdés után együtt összepakolunk. Ilyenkor, ha esetleg nem volt hozzá kedve, általában azzal motiváltam, hogy ahogy elpakoltuk a játékokat, kezdődhet az esti mese és nézhet tv-t. Erre kivétel nélkül minden alkalommal szót fogadott és segített, pontosabban én segítettem neki rendet rakni. Ma is együtt csináljuk, de már nagyon könnyen megy, sokszor már magától elkezdi szedegetni a játékait, mikor pancsi után megérkezik a nappaliba.

A játékok rendszeres cserélése abból a szempontból is hasznos, hogy nem tud ráunni a gyerek. Ha túl sok játékkal van körülvéve egész nap, akkor sokkal nehezebben játszik, mint ha csak egy, vagy két félét raksz ki neki. Ezt már biztosan te is észrevetted! Hogyha egy játékot elraksz egy időre (1-2 hét), akkor nagy boldogságot tudsz szerezni vele, mikor újra előveszitek! Próbáld ki!

Sok sikert kívánok a rendre neveléshez!

A cikk Ranschburg Jenő Szülők könyve című könyv segítségével íródott.

Speak Your Mind

*