Sport, vagy nem sport? Ez itt a kérdés!

Sportember anyuci lévén nem nagyon akartam abbahagyni a futást, csak mert valaki lakik a pocakomban. Gondoltam, neki is jót tesz a mozgás, így folytattam az esti kocogás sorozatot Pötyivel. Persze egyre kevésbé bírtam, lassabban haladtam, nem követtem húgocskámat mindenhová. Majd én megvárlak itt a dombtetőn, amíg te lefutod azt a kört – mondtam neki és boldogan néztem őt, hogyan rója a köröket a pályán, miközben majd kiköptem a tüdőmet attól a 10 perc kocogástól, amit addig megtettem. Ez eltartott még néhány napig, aztán feladtam. Nincs mese, nem bírom. Ami pedig nem megy, azt nem erőltethetem, Isten őrizzen, nehogy még a bébi lássa a kárát. Meglesz a baba, túl leszünk a szoptatós időszakon és újrakezdem a sportot – bíztattam magam. Maradtak tehát a hosszú séták és az egyéb kismama tornák, mint pl. a jóga. A mai napig jógázom :)

Speak Your Mind

*