Szörnyű út…

Fájt, nyomot, puffadt… emellett hányinger, szédülés és még egyéb szépségek… de túléltem. Ilyen volt a repülőutam. Mex ezúttal különösen jó volt hozzám, mert valószinüleg ráérzett arra, hogy anyukája nincs túl jól, és szinte egész úton aludt. Így szerencsémre én is tudtam pihenni. Mikor kb 5 perce otthon voltunk, beállított Anyum és Nagyim is. Normál esetben örültem volna nekik, de ezúttal nem így alakult, mert akkorra már egy erősebb alhasi fájás is társult a problémáimhoz. Szarul voltam és semmire sem vágytam jobban, minthogy aludhassak, de legalábbis pihenhessek. Anyuék szerencsére hamar rájöttek erre, így hazamentek.. A probléma egyébként az volt, hogy előző éjjel nagyon későn, kb egykor feküdtem le aludni, majd reggel 4-kor már ébredtem. Reggeli nélkül a reptérre vezető úton megittam egy kávét, és mikor már a gate-en voltunk éreztem, hogy baj lesz. Ettem pár falatka csokit, de nem igazán használt. Egyszerüen nem volt étvágyam. Semmit sem kívántam. No de a lényeg, hogy hazaértünk és másnapra már kutya bajom sem volt. Elég volt ránéznem Mókusomra, aki gyógyító erővel hatott rám :)

Speak Your Mind

*