Tejfogtündér szivat minket…

Több mint egy hónapja mostmár, hogy a fogzás második hulláma elkezdődött, azaz beindultak a szemfogak. Eddig egy darab aprócska fogacskának sikerült meglátnia a napvilágot, mégpedig a jobb felső személyében. A többi helyén Csibém ínye szünet nélkül meg van duzzadva. Fájdogál neki, ezért állandóan maszírozza őket. Maszíroznám én is, ha hagyná, de sajnos megnézni alig engedi. Nem kedveli, ha a szájába nyúlkálok. Dentinox-szal még csak-csak be tudom neki kenni, de sajnos az sem sokat segít Cukorborsóm kínjain.

Az étvágya vacak, sokat szenvedünk (szenvedek) emiatt. Újabban nem csak vacsorázni nem akar, de már a reggelire sem sínylik a foga. Eleinte többfélét is készítettem neki alkalmanként, hátha valamelyiket megkívánja. Volt, mikor 4 félét főztem neki vacsorára. Husis-zöldségeset, halasat, csak zöldségeset, rizseset, édeset…. Hiába. Ha nincs étvágy, akkor nincs mit tenni sem. Már a bébiételekhez is hozzányúltam, amelyek a mozgalmas és utazós napokra voltak félretéve, de azokat sem óhajtotta elfogyasztani Kishercegem….  szomorú voltam, neki azonban kutya baja sem volt. Vidám és elnergikus volt minden nap. Természetesen nem bírtam ki, hogy éh gyomorral bújtassam az ágyba, és egy kakaót azért megitattam vele kisebb-nagyobb harcok árán is. 7 hónapos koráig aludt egész éjjel a Kisbékám, azonban az említett hónapban, mikor Tejfogtündér elkezdte velünk alattomos játékát, mindez megváltozott. Azóta ébredés volt éjszaka. 1-3 ágybólkiugrálás közé volt tehető az átlag, de volt már olyan éjjel is, amikor 10x (bár nem számoltam, lehet hogy több is volt) simán áthívott magához. Sőt volt, mikor ott éjszakáztam mellette és simogattam a kis hátát, annyira zokogott. Álmában sírt, szipogott. Szinte már nekem is fájt. Nagyon sajnáltam szegényt. Felvettem, magamhoz öleltem és a fotelban aludtunk együtt Pincúrommal.

Speak Your Mind

*