Probléma a nagyszülőkkel – Tudni kell megbeszélni!

Enélkül sajnos nem működik. Akár a mi szüleinkről, akár anyósról és apósról van szó, muszáj leülnünk a nagyszülőkkel és megbeszélnünk a gyermeknevelési elveinket! Az első és a leges-legfontosabb, hogy a pároddal egyetértés legyen köztetek! E nélkül veszélyes lehet odamenni a kedves anyóshoz és “osztani az észt”. Mert sajnos a legtöbb nagyi csak ezt fogja látni. Közös erővel el kell mondanunk nekik, hogy mit miért teszünk, minek mi lehet a következménye és mivel járhat az, hogyha mindez nem a megbeszéltek szerint történik. Tudniuk kell, hogy tiszteljük őket, tiszteljük az ő nevelési szokásaikat, melyeket rajtunk gyakoroltak annak idején, azonban az unoka nevelése a mi feladatunk és nekik is tiszteletben kell tartaniuk a mi saját nevelési elveinket. El kell mondanunk nekik, hogy mi az, amit nem engedhetnek meg az unokának és meg kell értetnünk velük mindennek az okát és következményét, amit aztán muszáj betartaniuk és nem szabad semmi “tiltott” dolgot tenniük a szülő tudta nélkül. Ellenkező esetben mi és a gyermekünk is ráfázhatunk, mert a szülői elvek nyilvános, vagy “titkos” megvétózása tulajdonképpen aláássa a szülő tekintélyét, hitelességét, mely aztán szépen lassan elronthatja az egész szülő-gyerek kapcsolatot.

Nem is olyan nehéz…

Úgy gondolom, hogy minden értelmes ember be kell hogy lássa, úgy helyes, ha a nagyszülők elfogadják a szülők elveit, sőt! segítik őket. Ez nyilván egy alapvető intelligenciát igényel, amely sajnos nem mindegyikünkben van meg, viszont a dolgokat fejleszteni mindig lehet… szép szavakkal, megfelelő hozzáállással, nyílt kártyákkal, végül, ha minden kötél szakad, akár csúnyább eszközökkel is… Ha egy nagyszülővel már több alkalommal leültünk beszélni erről, először nyugodt körülmények között, később akár nyomatékosabban is, ha többször, szépen el lett mondva, de még midig csokoládéval tömi a gyereket egész nap, akkor valószinüleg zokon veszi majd, hogy ha redukálva lesznek a nagyszülős látogatások. Hisz nem olyan nehéz elmondani annak a gyereknek, hogy “anya és apa nem szeretné, ha csokoládét ennél, ezért naponta egyszer ehetsz ezentúl, miután megetted az ebédedet”. Ezzel máris egy szempillantásra visszavezetné a dolgot a helyes mederbe, mert a szülőnek kell lennie a szabályosztónak, akárhol is legyen a gyerek! Nem olyan nehéz elmondani a lurkóknak, hogy “fogat kell mosnod picim lefekvés előtt, mert különben a fognyűvő manók tönkreteszik a fogaidat és akkor doktorbácsihoz kell menned velük” Sajnos erre sok nagyszülő nem veszi a fáradtságot és inkább engedi a gyereket, hogy fogmosás nélkül feküdjön le. Ha ez rendszeresen megtörténik, puff… alá is van ásva a szülői presztízs.

Csak okosan

Muszáj tehát nekünk is vennünk a fáradtságot, rászánni azt az időt és energiát és mindezt megbeszélnünk szüleinkkel, apóssal, vagy anyóssal.
A legjobb és legegyszerűbb, ha minél korábban megtesszük ezt, mikor még egész pici a baba, mert akkor nem megtorolnunk kell a nagyszülői hozzáállást, hanem szépen az elejétől “irányítani”.

Az én módszerem

Már a terhesség ideje alatt, folyamatosan, kis adagokban beszéltem a dologról, kapva minden alkalmon, mikor szóba jött a gyermeknevelés. Többet, kis adagokban, ez bevált. Sok sikert és erőt kívánok mindannyiotoknak!!


A cikk Ranschburg Jenő Szülők könyve és Csernus Imre A Nő című könyvek segítségével íródott

Comments

  1. Így teszek majd én is! Hűűű, de örülök, hogy ezt elolvastam! Egyenlőre 6 hónapos terhes vagyok, tehát még van időm, viszont azt hiszem már most elkezdem “adagolni”, ahogyan Te is tetted. Köszönöm! Adrienn

  2. Én is megy vagyok áldva egy “kedves” anyóssal, de tudom, hogy keménynek kell lennem a gyermekem érdekében és elé kell állnom, hogy megbeszéljem vele a dolgokat. A cikked sokat segített a döntésben, úgyhogy köszönöm! Később beszámolok!

  3. Szerencsére nekem nincs problémám a párom szüleivel, mert nagyon jó és értelmes emberek. Amit írtál, nagyon jó, mert sokaknak adhat egy löketet, hogy rendezze a dolgait! Szép volt! Még sok ilyet! Üdv, Kata

  4. Nagyné Fóti Erika says:

    Nincs gondom a férjem szüleivel, mégis meg kell, hogy jegyezzem, nagyon szimpatikus, amit írsz! Remélem sokak merítenek bátorságot a soraidból és így talán kevesebb lesz a családokon belüli viták száma. Gratulálok! Minden jót: Nagyné Fóti Erika

  5. Nagyapa ként olvasom a sorait, sajnos megdöbbentő, hogy mennyire igaz, amit Ön ír. Az feleségem is elkényeztette az unokáinkat, de szerencsére nem volt túlságosan szélsőséges. Ha akkoriban olvastam volna ezeket az írásokat, biztosan elbeszélgettünk volna a feleségemmel ezekről a dolgokról. Sajnos minél idősebb egy ember, annál merevebb. Miklós – Pécsről

Speak Your Mind

*